|
Csuromvizes fehérnemű és tetkó a mellen |
Dános László |
2005.10.31. 17:50 |
Két nagyszínpadi bemutatóval indította 2005–2006-os évadát az egri Gárdonyi Géza Színház. Az első Ábrahám Pál operettje, a 3:1 a szerelem javára, két „csuromvizes” felvonásban, Anger Zsolt rendezésében, míg a másik Tennessee Williams drámája, A tetovált rózsa, melyet Szegvári Menyhért állított színpadra.
A két előadás már sejtetni engedi, hogy az elmúlt színházi évad sokat vitatott repertoárjához képest elmozdulás lesz az idén a népszerűbb, emészthetőbb, közönségcsalogatóbb előadások irányába. Természetesen nem szabad elfelejteni, hogy választási, igazgatóválasztási év elé nézünk, ami kevésszer szokott a kísérletezés időszaka lenni.
Bárhogyan is lesz azonban, elsődleges szempont – a műsortervet lapozgatva – a művészi színvonal megtartása mellett a közönség szórakoztatása marad az elsőrangú cél színházunkban. Ez természetesen nem valósulhat meg társulatépítés nélkül. Ez az évek alatt elvégzett munka pedig mostanra láthatóan meghozta gyümölcsét. Olyan társulat van a városban, mely jól használható, kevés szereposztási gondot és kényszert erőltet a színházvezetésre. A két előadás egymás melletti születése is ezt bizonyítja.
|
Egy nyári programfüzet margójára |
Dános László |
2005.08.28. 23:34 |
Elmúlt a nyár.
Lefutott azoknak a produkcióknak a jó része, melyeket az idén Egerbe terveztek és hoztak különböző programszervezők és intézmények. Bizonyosan megjelennek majd mindenféle statisztikák is, hányan látogatták a különböző produkciókat, hány külföldi, hány belföldi turista fordult meg ez idő alatt a városban, s mennyire szolgálták az események a város lakóinak épülését.
Különös hangulatban telt ez az időszak, hiszen közrefogta az Európa Kulturális Fővárosa pályázat első fordulójának sikere, s a második fordulóra való pályázat beadásának határideje.
|
Nyárra három – a Gárdonyi Géza Színháztól |
Dános László |
2005.08.28. 23:26 |
Az elmúlt években már megszokhattuk, hogy a város színháza nyárra is tartogat közönsége számára bemutatókat. Az évad nem ér véget a kőszínházi produkciókkal, az évadzáró társulati üléssel, hanem Eger különböző helyszínein folytatódik.
Így történt ez az idén is.
A színház épületében szinte még el sem ült az utolsó taps, amikor az Érsekkert lombos fái alatt már fölbukkant Róbert Gida kedvenc játékállatkái kíséretében. Görög László, mint rendező álmodta a százholdas pagonyt ide, hogy megelevenedjen Micimackó, Malacka, Füles, Nyuszi, Bagoly, Kanga, Zsebibaba és persze Tigris története. Az a történet, melyet A. A. Milne úgy írt meg, hogy az minden korosztálynak, az élet bármely szakaszában létező embernek újat, meghatározó élményt nyújthasson.
|
Egy kép, melyet látni kell…
Színházi évad, mint műalkotás |
Dános László |
2005.06.27. 23:14 |
Egy színházi évad önálló művészeti alkotás. Nem csupán mozaik, melynek részei, alkotóelemei teszik ki a teljességet, hanem önálló mű. mely a maga terveivel, vázlataival, a megszülető elképzeléssel, az alkotói folyamat minden elemével, kényszerű kompromisszumokkal, és azzal a csodával együtt, amikor elkezdi élni önálló életét, saját lábára áll és már szinte az alkotótól függetlenül működik. Csupán az a különbség, hogy ez az alkotás roppant sok összetevőből, elsősorban lelki, szellemi, emberi részecskéből áll össze az évad végére teljes – és jó esetben egységes – művé. Aztán, amikor elkészült, és elegáns keretbe kerül, fölakaszthatjuk galériánk falára, kicsit hátraléphetünk, hogy távolabbról is ráláthassunk, aztán közelebb megyünk, hogy a részleteket, az ecsetkezelést is megvizsgáljuk, akkor alkothatunk véleményt magunknak róla.
|
Kegyetlen dolog igazi színházat csinálni
Máté Gábor a nyomor mélysötétjébe tekint |
Dános László |
2005.05.11. 09:38 |
Mi is az a tragédia, ami megtörténik a nagyszínpad legutóbbi bemutatójában, Gorkij Éjjeli
menedékhelyében? A halál vagy a létezés? A peremvidéken is túl létezők mindenen
kívüli léte, mely életnek is csak nagy jószándékkal nevezhető, vagy az abból megváltó pusztulás?
Ezekre a kérdésekre nincs adekvát válasz. Feleletek vannak, amiknek helyenként igazságtartalmuk is van, de igazi választ nincs aki adjon.
|
Nem félünk a farkastól
Edward Albee a Gárdonyi Színházban |
DL |
2005.05.05. 01:02 |
Mert vannak titkaink.
Titkok, rejtegetni valók, melyek felgyűltek életünk során. Egymásra rakódtak, elrejtve a valóságot, elfedve egymást, burkot fonva valós önmagunk köré. Ezt a héjt lehántani pedig szinte lehetetlen, de legalább is bajos. Ha pedig valaki mégis veszi a bátorságot, hogy lefejtse és megsérti azt, számolnia kell a következményekkel, mert a kívül álló számára, de a bebábozódott számára is megdöbbentő, elrettentő titkok bukkanhatnak a felszínre.
De van más veszély is, hisz mint hagymapucoláskor egymás után hántjuk le a régeket, először a megbarnult, megkérgesedett száraz héjat, majd egymás után jöhetnek a továbbiak, mígnem – ha nem vigyázunk – semmi sem marad a kezünkben, csak a szag, a hagymalé bőrünkbe ivódott, lemoshatatlan, árulkodó, mással össze nem téveszthető szaga. A semmi szaga.
|
Szellem és (al)test
Moliére Tudós női Egerben |
Dános László |
2005.01.28. 15:09 |
Rizsporos paróka és átláthatatlan rendetlenség. Halcsontos fűzők és pottyantós budi. Csipkés harisnyák és bozontosan hivalkodó, fel-feltárulkozó altest. Szellemi magasságok és nagyon is kézzel fogható bujaság. Kettős világ, kettős tükörből szemlélve, vagy duplán torzító lencséken át megmutatva. Ez az egri Tudós nők Radoslav Milenkovič által színpadra álmodott világa. Ez a világ pedig nem más, mint az őszinteség, a nem álságos elkendőzés világa, hanem a mindennapoké. Az idő síkján ezek a mindennapok lehetnek akár a tizenhetedik akár a huszonegyedik század mindennapjai. Az emberi fejlődéstörténetben ugyanis a közben eltelt cirka három és fél évszázad semminek tűnik. Éppen olyanok vagyunk, éppen olyan emberekkel találkozunk minden nap, amilyeneket Jean-Baptiste Poquelin valaha megírt. Éppen olyan gyarló, nevetséges, maró gúny tárgyát képezők vagyunk mindannyian, mint hajdan volt korok rég elfeledett, mindenféle francia vagy más országbeli temetőkertekben, síremlékkel jelölt, vagy jelöletlen helyen porladó embertársaink. Kifelé magunkat bátran mutogató, belsőnk rejtett titkait bőszen takargató esendő lelkek, akik éppen ilyetén voltuk miatt megmosolyoghatók, pellengérre állíthatók, mégis nagyon, nagyon szerethetők.
|
A vak szó homályos gyanúja
Szophoklész tragédiája a stúdiószínpadon |
Dános László |
2004.12.17. 17:59 |
A bölcs ember – az Írás szerint – sziklára építi házát. Sziklára, mert az kemény és kiállja az idő próbáját, biztos támaszt nyújt az alapoknak, legyen az az építmény ház, vagy akár életünk. A kő, a szikla keménységére, biztonságára, vágyunk és erre törekszünk. Megtalálni saját szirtünket, amibe kapaszkodhatunk, amin megvethetjük lábunkat azonban nem mindig sikerül. Sokszor hisszük csupán, hogy amin állunk, az megtart, véd, és el is rugaszkodhatunk róla. Gyakran derül ki – és éppen az elhatározás, a nekirugaszkodás pillanatában –, hogy az a kemény valami, melyen bakancsos lábunkat nyugtatjuk sziklakemény bár, de sikamlós, és az idő múlásával szét is folyik alólunk. Mert az nem más, mint jég.
S amikor a felismerés jeges rémülete hatalmába kerít, akkor már késő. Késő, mert kicsúszik alólunk a talaj, lassan szétfolyik mindaz, ami oly biztosnak tűnt mindezidáig.
|
Sercegő életeink
Etherion (Kapaszkodók) a Gárdonyi Géza Színház stúdiójában |
Dános László |
2004.11.04. 15:41 |
Nagyjából egy időben történt. Megjelent Cseh Tamás első lemeze, az első levelek Irénnek, és mellette az Áfész áruház egyik sarkában a polcra került néhány „nyugati” lemez is.
Emlékszem a legelső találkozásra. Volt egy Doors meg két Beatles korong, a Revolver meg a Sgt. Pepper’s Lonely Heart Club Band. Böngésztük a borítókat és örökre emlékezetünkbe vésődtek a szavak, a betűk: DUM-DUM INDIA! Az elcsent, szabadeurópás, csekelászlós, meg az engedélyezett komjátis zenei műveltség alapján kerestük az ismerősnek vélt számok címeit és ez alapján választott ki-ki ezek közül a kincsek közül, mert a zsebpénzből legfeljebb egy ilyen indiai nyomású szabad hangokat hordozó lemezre futotta, ha futotta. S a szellem ekkor kiszabadult.
A lengyelek kiadták a Hairt, meg valami rettenetes rózsaszín-lila borítóval Emerson egy még szóló albumát. Az akkoriban irigyelt Jugoszláviában pedig egyre több igazi zenét meg lehetett találni, mégis a hamisítatlan, az igazán magyar a DUM DUM INDIA maradt. Évekkel később, ugyanennek a kiadónak az égisze alatt jött ki az a fekete-fehér dupla lemez, az ami összefoglal és egyben szétválaszt egy együttest, egy, a hetvenes években mindent és mindenki mást elsörpő triót, az Emerson Lake és Palmert.
|
Az Isten maga az élet
Legyetek jók, ha tudtok - Egerben |
Dános László |
2004.11.04. 15:40 |
Önfeláldozás, lemondás, adni akarás, szerénység, erkölcsösség, szeretet és igazmondás - ez jó, ez emberi. Önhittség, csalárdság, kapzsiság, bujaság, gyűlölet és hazugság - ez rossz, ez emberi. Mindezek a jellemvonások ott munkálnak tetteinkben, gondolatainkban, kapcsolatainkban.
Természetesen törekszünk a jóra, mert saját és a környezetünk elvárásai mindaz, amit évezredek raktak a hátunkra erre kényszerítenek, mégis ott van bennünk kitörülhetetlenül az a rossz is, melyet a létfenntartásért folytatott évmilliós küzdelem raktározott el génjeinkben.
Csapataink tehát folyamatos harcban állnak. Belső küzdelem vezérli tovább és tovább minden lépésünket.
|
| |
Tovább…