Szentesi gyakorlatok A kérdéseket ontó riporter esete a szófukar egykori gimnazistákkal	Jónás Péter	2006.01.17. 02:47
Január 20-án este különleges színházi előadás lesz a stúdiószínpadon: a szentesi gimnázium legendás drámatagozatának tanárai ezúttal saját maguk játszanak egy darabot. Három volt tanítványukkal, jelenleg a színházunk színészeivel (Mészáros Sára, Dér Gabriella, Tóth Levente) ültem le beszélgetni arról, hogy mit jelent az, ha valaki Szentesre járt. Feszengenek, mit is lehet erről mondani. Már kezdek megijedni, hogyan lesz ebből interjú. Aztán felteszem az első kérdést. Tovább…

Jónás Péter a színház új dramaturgja: Regényt lehetne írni az életemről	Lejegyezte: Pilisy Csenge	2005.11.06. 21:52
8 évvel ezelőtt szereztem diplomát a debreceni egyetem magyar-angol szakán, majd elvégeztem a Bálint György Újságíró Iskolát. Ott ismertem meg a későbbi feleségemet, egymásba szerettünk, majd egy héttel később mondta el, hogy megy ki Németországba és ott is marad. Így kezdődött, aztán tényleg elutazott… Tovább…

Gróf Gyula Számomra a színház érdeke a legfontosabb	pcs	2004.12.17. 22:41
Toronydarukat szerelt, amikor egy kollégájával történt véletlen baleset rádöbbentette, mást szeretne csinálni. Ekkor jött egy régi ismerős, aki megkóstoltatta vele a színházat. Ez volt 1981-ben, Debrecenben. Ekkor még nem tudtam, mi a színház – vallja Gróf Gyula műszaki vezető -, az évek múlásával mégis ott ragadtam. Operákon „nevelkedtem”, emlékszem, az Aidát mutattuk be, amikor felment a függöny, nyílt színi tapsot kapott a díszlet! Ez jó érzéssel tölti el az embert... A debreceni nagyszínházból Gali László csábította át az induló társulathoz Egerbe. Tovább…

Rábl Róbert: Az ügyelő akkor jó, ha láthatatlan	Pilisy Csenge	2004.11.09. 03:52
A színház valóban a második otthona az embernek, ha nem az első. Ez nem csupán munkahely, hanem teljes embert kíván, mind gondolatilag, mind fizikailag – mondja Rábl Róbert, ügyelő, aki órásmesterként dolgozott, amikor felajánlottak neki munkát az alakuló társulatnál. Miért hagyta ott a biztos megélhetést nyújtó mesterséget, egy születőben lévő ismeretlenért? Talán, mert már gyermekkorában megfertőzte a színház világa, szülei budapesti társulatnál dolgoztak. Így lett ő az egri színház egyik alapító tagja. Tovább…

Lázár Rita „Olyan ez, mint a szerelem...”	Pilisy Csenge	2004.11.09. 03:49
Gyerekként sokat voltam színházban, mert az unokatestvérem édesanyja jegyszedő volt az akkor még Miskolchoz tartozó társulatnál, sőt tizenévesen többször szerepeltem is a színpadon – árulja el Lázár Rita, rendezőasszisztens. A tehetséges úszónő akkoriban a recski bányában dolgozott, mint geofizikus, amikor Gali László felajánlotta, rendezőasszisztens lehet az újonnan alakuló színházban. -Akkor még nem tudtam, mit jelent ez, mégis egyik napról a másikra ott hagytam a kutatómunkát. Ennek a szakmának nincs iskolája, csak a gyakorlatban lehet elsajátítani. Nagy szerelem ez, annak ellenére, hogy sok lemondással és konfliktushelyzettel jár, mégis maga a csoda. Tovább…

Vozáry Dénes „Lépésről lépésre teremtettük meg a feltételeket”	Pilisy Csenge	2004.10.22. 22:02
Amikor 1980-ban a színházhoz kerültem, még a miskolci színház egri tagozataként működött. Addig már sok mindent kipróbáltam, csak színházi ember nem voltam még. Műszaki területen kb. tízen dolgoztunk. Huszonnégy éve vagyok itt, voltam díszítő, kellékes, világosító, színpadmester, dolgoztam a zsinóron. Eleinte befogadó színházként működtünk, csak önálló előadásokat fogadtunk. Gali László igazgatása alatt tagozódtak a tárak. A hangtár először közös volt a világosító tárral. A hangosítónak egy-két jelet kellett bejátszania szalagos magnóról. Majd lépésről lépésre teremtettük meg a feltételeket. A 2000-ben történt átépítéskor alakítottak ki megfelelő körülményeket. Tovább…

Engler Imre (Jimmy): „Ebben a munkában a kihívásokat szeretem…	Pilisy Csenge	2004.09.24. 23:36
Engler Imre tizenhat évvel ezelőtt csábult át a színházba. A pincérséget hagyta ott Thália világáért. Jimmy - ahogy mindenki szólítja - több területen is dolgozott, évek óta a kelléktár vezetője. Akik ismerik, tudják, szinte benn él a színházban, nincs olyan feladat, amit ne oldana meg, ha az előadás sikere múlik rajta. Tovább…

Fehér István: „Az Eged-hegyet is elmozdítottuk volna…	Jelegyezte: E.B.	2004.08.29. 14:32
1986 tavaszán Egerben rendeztek egy országos amatőrfesztivált, amelyen felléptünk egy barátommal. A zsűri elnöke Gali László volt, az akkor induló egri színház igazgatója. Látva a produkciónkat, meghívott a társulathoz, és ősszel már szerepeltünk az Egy lócsiszár virágvasárnapjában. Addig, 25 évesen alternatív színházakban játszottam. S hirtelen bekerültem az ország legfiatalabb társulatához, ahol az átlagéletkor 28 év volt. Tovább…

Gali László: „Életem nagyon szép időszaka volt az Egerben töltött tíz év…	Lejegyezte: E.B.	2004.08.29. 14:11
Lélekben örökös tagja vagyok a színháznak, hiszen megélhettem és levezényelhettem az elmúlt 100 év egyik legfontosabb eseményét, az önálló társulat megalakulását. Nemcsak a kövekhez van közöm, hiszen az épület ereje sem a kövekben vagyon, hanem a benne lévő emberek hitében. A társulat minden tagja a családom tagja volt. A fiatal Harlekin Bábegyüttes, a műszak, valamint a két egri-miskolci barátom: Olgyai Magda és Győrvári János is – az az úszóbajnok-mérnök lány (Lázár Rita - a szerk.), akiből remek rendezőasszisztens lett, és az órásmesterből lett ügyelő. Gyötrelmes, de gyönyörű időszak volt, emlékszem a repülés boldogságára. Tovább…

Jónás Zoltán: „Gyermekkorom óta színházrajongó vagyok, és ezt azóta sem nőttem ki..	Ebner (Egres) Béla	2004.08.29. 14:03
Eger a ''70-es években nyári színházat indított, az akkori vezetés meghívott az élére. Kilenc évadot töltöttem itt, 1977 és 1985 között. A várban több helyszínen, a Palota előtti részen, a romkertben és a Földbástyán zajlottak az előadások. Mi avattuk a népkerti játszóhelyszínt a Hamupipőke című mesével, Kari Suvalo rendezésében. Sok műfajban játszottunk, így sok-sok kedves emlék jut eszembe ezekből az évekről. Tovább…

„Nincs kis szerep, csak kis színész" - vallja Pálfi Zoltán 25 év után	Pilisy Csenge	2004.08.24. 08:19
- Véletlenül kerültem a pályára, 22 éves koromig összesen kétszer voltam színházban – vallja be őszintén a színész. - Középiskolásként amatőr színpadra jártam, de inkább a társaság kedvéért, mint művészetszeretetből. Miután a barátaimat felvették segédszínésznek, egy év után már én is színháznál dolgoztam. Itt gondolkodtam el azon, hogy megpróbáljam-e a főiskolát vagy elégedjek meg azzal, amit a stúdióképzés nyújt. Végül elmentem, és sikerült a felvételim. Tovább…