Levente: – A „szentesiség”? Például jön a színházhoz egy új színésznő, Mészáros Sára, gondolod, egy kedves, karcsú, szép szemű lány, ennyi. Aztán megtudod, hogy Szentes – ez már egy megelőlegezett barátság, minimum másfél órás dumcsi: kik tanítottak, kikkel jártál...

Sára: – Ternyák melyik osztályba is járt?

Gabi: – A húga eggyel alattunk...

Sára: – De ott volt még az öcscse is!

Nevek keringenek, egymás szavába vágva sorolják, ki van a tévénél, ki melyik színházban, ki filmes, kiből lett egy időben Demszky szóvivője, és ki lett pap Pécsen. Kapkodom a fejem, próbálok jegyzetelni. Egyszer csak Sára felkiált, hogy tegyük már akkor tisztába, mi is ez a szentesi drámatagozat! Emelt szintű irodalomórák, délutánonként kreatív óra, színpadnak hívtuk, veti közbe Gabi, majd Levente teszi hozzá, hogy félévente meg volt az a, minek is hívtuk, mustra!, vágja rá Gabi, és Sára már mondja is, hogy tíz verset és öt monológot kellett tudni a mustrára, mintha felvételiznél, egészíti ki Gabi, majd Levente, aki korábban volt szentesi a lányoknál, megjegyzi, hogy náluk még a mustrán bárki bármivel felléphetett, ő például megzenésített József Attila-versekkel, a Fesztbaum Bélával, akiről persze a lányok megint tudnak valami újat, hogy a Béla az most hol és mit, próbálom követni, pislogok. Megint Sára kísérel meg új medret találni a lavinának, hogy mi is az, amiért szerettük Szentest, van egy titka, az biztos, kontrázik Gabi, Levente tudja, hogy hát amiatt, hogy négy évig 24 órát töltöttünk együtt, a koliban is, Gabi szerint ez egy olyan zárt világ volt, hogy a szülőkhöz hazamenni egy Holdutazással ért fel, Sára sugárzik, mikor eszébe jut, hogy a koliban kiszedtük az ablakrácsokat, és a strandra is beszöktünk, Gabi felsóhajt, bakancs, kendők, tarisznya, fekete szoknya, Levente rávágja, hogy bőrkarkötők, na és a titok, folytatja Sára még mindig sugárzó arccal, hát a szabadság, a kreativitás, és hogy nem az volt a lényeg, hogy profi színészt neveljenek belőlünk, hanem hogy együtt voltunk, és hogy mindenkivel egyénenként foglalkoztak, fűzi hozzá Gabi, Levente meghatódva idézi fel az igazgató Bácskai Miska bácsi levelét, amit személyesen neki írt, mikor nem akart elmenni pótvizsgázni: tudod, mit mondott a macska a papagájnak: csak nem beszarni.

Levente: – És még egy jellemzője van a szentesieknek: 25 perce a riporter egy kérdést sem tudott közbepréselni..