FOTODA.HU
Hírfolyam
     
Gárdonyi.Színház
     
Agria Nyár
     
Harlekin.Bábszínház
     
______
Békéscsabai
Napsugár Bábszínház
     

Egri amatőr társulatok
.
     
.

 Kedves Látogató!

Az oldalakon található fotók, cikkek és hírek a

FOTODA.HU

szellemi termékei.

 Ha saját cikkéhez felhasználná az itt található írásokat vagy azok részleteit, esetleg honlapját színesítené a galériákban fellelt fotókkal, kérem keressen meg kapcsolat \ elérhetőségek, bizonyára együtt tudunk működni.

Köszönöm, hogy Ön is tiszteletben tartja a szerzői jogokat.

Gál Gábor   

     
PANTHÉON

Lengyel Pál

harlekin.hu, nol.hu  2012.02.19. 10:45

 

.

pcs  2009.06.19. 12:49

ELHUNYT DEÁK KRISZTINA

1976-2005
  2005.04.29. 15:05

Sok a szép találkozás földi létünkben, melyek közül csak némelyek szólnak egy egész életre. Vele is ilyen volt az a hat év, amíg együtt dolgozhattunk. Magyar–történelem szakos tanárként 1998-ban kezdte pályáját a Forrás Gyermek-Szabadidőközpontban. Csillogó tehetsége, tudása, műveltsége, intelligenciája kreativitással és gyermekszeretettel párosult. Sugárzó egyénisége minden nevéhez fűződő játszóházat, fesztivált, találkozót beragyogott, felemelt, de szerény segítőtárssá vált, ha nem övé volt a főszerep.
Kultúránk jelentős eseményeit és műfajait rangos rendezvényekké nemesítette a gyermekek körében. Az ő kezdeményezésére indult útjára a vizuális kultúra ápolásában és fejlesztésében a Gyermek Filmhét sorozat. Az Ötágú síp üzenete versmondó verseny a határon túli magyar irodalmat hozta közel a gyerekekhez. Mindig kedves, mosolygós személyisége miatt mindenki szerette.
Legkedvesebb munkaterülete a gyermekszínházi rendezvények szervezése volt. Fáradhatatlan odaadással és szeretettel segítette a Forrás Diákszínpad munkáját. Tehetségének és kiváló szervezőképességének köszönhetően a város legnagyobb fesztiválrendezvényei sorába gyermek- és ifjúsági produkciók emelkedtek, az Eger kis csillagai és a Pomádé király új ruhája című opera.
A színjátszás, a színház több volt az életében, mint munkahelyi feladat. A veszprémi egyetem színháztörténeti szakának harmadéves hallgatója volt. Kitűnő hallgatója.
Mindörökké felejthetetlenekké válnak a színjátszó táborok
az általa nagyon szeretett baráti közösséggé vált
színjátszó fiúk és lányok számára.
S most kimerevedett a kép. Mi várunk.
Várjuk, hogy folytatódjon az előadás.
A RENDEZŐ váratlanul legördítette a függönyt.
S mi itt állunk megrendülten,
szerető szívvel, mély bánatban.
Isten veled, Drága Kriszta!
Szerető munkatársaid nevében:

Mészárosné Pusztai Éva


Krisztina fája Egerben

IDŐ, ÉVSZAKOK
10 ÉVE ELHUNYT BARÁTUNK, KOVÁCS ATTILA EMLÉKÉNEK
HAVAS ANDRÁS  2005.04.26. 00:27

Tíz év, ahogy elmúlik, elgurul, kicsúszik a kezeink közül: nem a Holdon lépdelünk, csak egy követ rugdosunk az utcán egykedvűen. Ez itt a Föld – nem olyan nagy lépés az emberiségnek.
De ha valami nincs, nagyon sok a tíz is. Tíz halványabb ősz, tíz csillagtalan tél, tíz nem ugyanolyan nyár. Tíz – valami egészen más. Halkabb ünnepek, csendesebb kiáltások. Ahogy a Mester mondaná: arról volt szó, hogy örökké élünk.
Tavasz van megint, a hideg télnek vége, de erről majd később. Nagyon nehéz neked mondani most bármit is. Képzeld el – talán tetszene a kép –, hogy egy kőfalon ülünk, nézzük a szeretett várost, indításnak elég jó, szóval a lábunkat lóbáljuk, momentán ital az nincs nálunk, de a tervünk az, hogy este elmegyünk valami jó helyre. Hát persze rólad van szó, bár beszélni nem beszél senki. Mert egy rendes dialógus a hiányról szól, arról, hogy lehetne jobb is, és lehetne szebb. Az eltékozolt időről, hogy a háló folyton kiszakad, és ezt a hiányt próbáljuk betapasztani hasztalan. Egy rendes vers, egy rendes szerelem is arról szól, hogy megpróbáljuk az időt megkaparintani magunknak, ezért aztán az emlékek a kelleténél fontosabbak, ami hiba. A távolság is nehéz dolog ám, képtelenek vagyunk mit kezdeni vele: nem tudjuk, nem értjük, tökéletlen és távoli lenyomatokat keresünk, régi fotókat, talán Forte filmen, nem tudom, mit is tehetnénk most mi, a hátrahagyottak.
Van úgy, hogy kifogyunk mindenből, van úgy, hogy vége, azt mondjuk, sajnálom, nincsen több beszédem, és nem tudunk kitalálni semmi biztatót itten a végére. A végére a legnehezebb. Ha tudnánk hazudni valami szépet, könnyebb lenne persze, de ahhoz már elég sokat láttunk, jaj, mennyire okosak vagyunk már, Kova, de ettől még nem lettünk boldogabbak.
Aztán odalépünk az ablakhoz, bátran, mert vége annak a zimankós évszaknak, tényleg tavasz van, de ez a legtöbb, amit tehetünk, fák, lányok, virágok, és hát meg kell mondani – valóban szikráznak a fények, na jó. Látom.

De ott belül van egy másik tél is, ami sehogyan sem akar elmúlni.

     
Partnereink
     
Egri Pinceszínház
     

Babszem Jankó
Gyermekszínház
.
     

Pódium Tánc- és Balettiskola
.
     
Kapcsolat
     
Színházi napló
     
Írások a táncról
     
egyszervolt...
     
Látogatók
Indulás: 2004-05-28
     
Belépő
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót