| ŐK MONDJÁK : Engler Imre (Jimmy):
„Ebben a munkában a kihívásokat szeretem… |
Engler Imre (Jimmy):
„Ebben a munkában a kihívásokat szeretem…
Pilisy Csenge 2004.09.24. 23:36
 Engler Imre tizenhat évvel ezelőtt csábult át a színházba. A pincérséget hagyta ott Thália világáért. Jimmy - ahogy mindenki szólítja - több területen is dolgozott, évek óta a kelléktár vezetője.
Akik ismerik, tudják, szinte benn él a színházban, nincs olyan feladat, amit ne oldana meg, ha az előadás sikere múlik rajta.
Az első darabom, 1988 őszén a Csókos asszony volt. Ekkor neveztek ki színpadmesternek, de még csak sejtettem, mi fán terem ez a munka. Egy héttel három a felvonásos, nagyoperett bemutatója előtt szereltük be a díszleteket. Amikor az új körülmények között gyakoroltuk az átállást az első felvonásról a másodikra, először egy óra alatt sikerült megoldani. Ez biztosan növelte volna a büfé forgalmát, de szünetnek hosszú. A rendező és a műszaki vezető egy üveg pezsgőben fogadtak, hogy az átállást meg tudjuk oldani 20 perc alatt. Egy héten keresztül próbáltunk, s végül úgy szerveztük a munkát, hogy sikerült 18 percre levinni a szünetet. Az Atyai házban pl. hogy bár november-december elején volt a bemutató, mégis avarral kellett megtölteni a színpadot. Emlékszem, a darab kedvéért kimentünk az erdőbe fát vágni…
Ebben a munkában a kihívásokat szeretem. A Száz év magányban például szerepelt egy zenélő, világító kisdoboz, amiben egy baba táncolt. Hosszas gondolkodás után kitaláltuk, hogyan lehet megcsinálni. Nagyon büszke vagyok arra is, hogy a Három nővérben egy állóórát kellett készítenünk. Üzletben 3-400 ezer forintért vehettünk volna, de mivel mindig arra törekszünk, hogy minél kevesebb előállítási költsége legyen egy előadásnak, így magunk csináltuk meg egy rossz, három ajtós szekrényből.
Az elmúlt tizenhat év alatt sok tervezővel, rendezővel találkoztam, közülük is nagyon szeretek Csík Gyurival dolgozni, mert tudom, hogy hasonlóan gondolkodunk, bízik bennem. Kedvelem a nehéz, de nagyon ötletes díszletmegoldásait. A sok munka ellenére az ember látja a színpadon, hogy érdemes volt. Azt hiszem, az tart itt a színházban: kreatív és változatos munka.
| |
