Ez az emberi kettősség mozgatja a Luigi Magni és Bernardo Zapponi kultuszfilmmé vált alkotása nyomán magyar színpadra Vajda Katalin által írt zenés játékot, melyet az évad első bemutatójaként tűzött műsorára az egri Gárdonyi Géza Színház. Szegvári Menyhért igyekezett a történetet lehető leginkább a kor, a reneszánsz keretei között tartani, melyben nagy segítségére volt a Csík György által megálmodott remek díszlet és a szintén az ő nevéhez kötődő korhű jelmezek. Érdekessé és izgalmassá azonban az teszi az előadást, hogy a Vajda-mondatok, Fábri Péter dal- szövegei, de elsősorban a Gerendás Péter által komponált zene mintha éppen ellenkező irányba hatna. A muzsika modernségével, maiságával elszakítja a középkorból a történetet, folyamatosan ellentétet szikráztatva a látvány és a fülekbe jutó hangok közt. Ettől nem egyszerű történetmesélés az előadás, hanem lenyűgöző színházi élmény, mely a história felszíne alatt valóban mély gondolatokra késztet emberségről, hitről, szeretetről. Gyermekszereplőkkel darabot rendezni hálás, ám nehéz feladat. Szegvári Menyhért azonban pontosan megtalálja azt az instrukciószintet, amennyi óhatatlanul szükséges a gyerekek mozgatásához. Sok helyütt hagyja, hogy éljék saját szuverén világukat a színpadon, és ez a szabadjára engedés jól működik.

Természetesen a gyerek főszereplők sorsa nehezebb, nekik pontosan és azt kell hozniuk, amit a felnőtt Cirifischio illetve Leonetta játszik majd. Mivel a szereplőválogatás igen jól sikerült a Mezei Bence - Gál Kristóf illetve a Szecskó Petra - Kovács Patrícia átalakulás zökkenőmentes. Köszönhető ez annak, hogy a felnőttek és a gyerekek képesek voltak együtt gondolkodni, közösen kialakítani közös szerepüket. A felnőtté válás rendezői megoldása sem hagy kívánnivalót maga után.

Mellettük az abszolút főszerep a Fülöp atyát alakító Csendes Lászlóé, akit nem véletlenül találnak meg a bölcs, helyenként joviális, példaadó szerepek. A hasonló figurák egymásutánisága azonban - mint most is - már megélt, megmutatott, talán már meg is únt megoldásokat eredményez. Nehéz mindig újat kitalálni, egymásra annyira hasonlító alakok esetében, és ez meg is látszik Csendes szerepformálásán. Pálfi Zoltán Ignác atyaként azonban remek, mély humorral teli, visszafogott, mégis meghatározó szereplője az előadásnak. Blaskó Balázst is sokszor láttuk már a főgonosz ördögi vagy az ördög szerepében. Most sem okoz csalódást, ő ezt a figurát bárhol, bármikor hozni tudja gond nélkül. Különleges és kivételes színfoltja a Legyetek jók, ha tudtok bemutatójának Nádasy Erika mór nője. Nádasy él a színpadon és él a szerep adta lehetőségekkel, sőt életet lehel jeleneteibe. Ami pedig az ő szempontjából dicséretes, de az egész produkció szempontjából kevésbé, hogy talán az egyetlen, aki igazán méltó módon képes elénekelni dalait. Lássuk be, hogy ének és hang szempontjából rengeteg kívánnivalót hagy maga után az előadás. Főleg az első felvonás számait sok esetlegesség, hamisság teszi nehezen élvezhetővé. Nem előnyös, ha a néző figyelmét az köti le elsősorban, hogy szurkoljon a szereplőknek egy-egy hang kiénekléséért, eltalálásáért. Pedig Gerendás zenéje remek: nem csak támogatja a történetet, de részévé is válik. Szerencsére a gyermek és felnőtt szereplők mozgása felülmúlja énektudásukat, így Bóbis László nem túlkomplikált, de jól működő koreográfiája helyet talál a színpadon.

Nem hibátlan előadás az egri Legyetek jók, ha tudtok, de szép és becsületes munka, ami megmozgatja a lelkeket, felpezsdíti a gondolatokat, teszi ezt nem szájbarágósan, hanem szép történetmeséléssel irányítva a nézőt. Figyelembe veszi a darab egyik jellemző gondolatát: “Aki édeset eszik az keserűt kakál.” Szegvári elkerüli a sziruposságot, inkább szikáran mutatja meg mindazt, amiért íródott a mű. Az emberséget, az Isten, a hit sokszor elfeledett, sokszor tudatosan, különböző kicsinyes érdekek miatt elrejtett emberarcúságát.