| A Forrás színpadán : EGYAZON PEZSGŐFÜRDŐBEN LUBICKOLVA - Venczel Valentin rendező a Pomádé király új ruhájáról |
EGYAZON PEZSGŐFÜRDŐBEN LUBICKOLVA - Venczel Valentin rendező a Pomádé király új ruhájáról
Ebner (Egres) Béla 2004.08.08. 16:03
–Operát, hangsúlyozottan nem gyerekoperát, hanem felnőtteknek szóló operát rendez Egerben. Rendezői és színház-pedagógiai munkásságában komoly előképekkel, tanulmányokkal rendelkezik ehhez a feladathoz. Mi az az út, ami idáig vezette?
–Mindig irigyeltem azokat a rendezőket, akik zenés darabokat rendezhettek. Amíg ugyanis egy prózai darabban a rendező rengeteg energiát, kreativitást és odaadást fordít arra, mi történik a szereplőinek a lelkében, ezért sok instrukciót kell megalkotnia a munka során. A zenés műnél, és különösen az operánál, ezt elvileg elhagyhatja a rendező, mert a zene folyamatosan szolgáltatja a válaszokat ezekre a megfejtendő kérdésekre. Természetesen ez a jó művekre vonatkozik, márpedig Ránki György Pomádé király új ruhája egy fantasztikus mű, mely tálcán kínálja a belső cselekményt, azt a szenvedélyvilágot, amit a prózából elő kell bányásznunk. Arra építettem tehát, hogy ezen belső tartalmakat ki fogom hallani a zenéből, és ez meg is történt. Ezt látom a gyerekek alakításain, illetve a felnőtt művészek visszajelzéseiből egyaránt érzem. Ezek szerint jól éreztem meg a darabot.
– Mik ezek a visszajelzések? – A felnőtt művészek instrukció-nyitottak, nagy erőfeszítéssel próbálják megvalósítani azokat a feladatokat, melyeket próbálok nekik feladni. Ők is abból indulnak ki, hogy a műről, és arról, amit mondani akarunk Ránki tud a legtöbbet. Én is egy elfeledett módszert alkalmaztam. A zene hallgatása mellett a zongorakivonatba beírt librettót olvastam és írtam ki onnan, mint egy verses művet. Így egészen újszerűen bontakozott ki előttem a darab, ráadásul éppen úgy, ahogy annak idején a librettista, Károlyi Amy megírta azt. Tehát a szereplők lényegét magából a műből vettem ki, nem mindenféle közvetítőkön keresztül. Így profán, prózista módon a szöveg lett a hivatkozási alapom. S, hogy nem járok rossz úton, azt szintén a művészek visszajelzéseiből látom, akiknek sokszor tudtam így értelmezés beli meglepetést, rácsodálkozást nyújtani. A gyerekek visszajelzése motiváltságában, hozzáállásában érhető tetten. Ha semmit nem adunk neki, akkor nem hajlandó udvariasan eljátszani azt, hogy jól érzi magát. Ha azonban jól érzi magát, akkor a művel való végtelen összhangban kezd viselkedni, anélkül, hogy tudná, kreativitásának, felhőtlenül boldog létezésének mi az oka. Vagyis a gyerekek visszajelzése spontán, érzelemdús és közvetlen. Ha tehát nem úgy működik a gyerek, ahogyan én szeretném, annak bizony én vagyok az oka.
– A gyerekek és a felnőttek hogyan tudnak együtt munkálkodni? – Mindőnk közül a legerősebb és legmindentudóbb a zenei mű, mely egyben katalizátor is, melybe bele olvadva együtt létezik felnőtt és gyerek. Természetesen van közvetlen kapcsolat is köztük. Egyik oldalról az atyai barátság, másik oldalról az ifjonti rajongás szintjén, de ennél érdekesebb számomra, hogy a kapcsolat a műn keresztül jön létre. Ez olyan mint egy pezsgőfürdő, melyben benne vagyunk mindannyian, gyerekek és felnőttek, ugyanazt a pezsgést éljük át és ugyanolyan jól érezzük benne magunkat.
– Gregor József azt mondta a darab kapcsán, hogy nem szereti az aktualizáló rendezéseket. A Pomádé király új ruhája azonban mindig aktuális lehet, mert a hatalomról, annak mikéntjéről szól. Ön hogyan kezeli a mű ezen a vetületét? – Sikerült elkerülnünk két csapdát, ami egy ilyen közismert műnél fönnállhat. Az egyik, amikor nagyon respektáljuk az elődöket. Nem vagyunk képesek elszakadni az előképektől, és csak rekonstrukcióra futja az erőnkből, tehetségünkből. A másik hiba, ha mindenáron változtatni, modernizálni akarunk, csak hogy mást mondjunk, mint elődeink mondtak. Akkor pedig már abba is belemegyünk, hogy mást mondjunk, mint amit a mű mond. Mivel maga mű volt az alap ezért ezeket sikerült elkerülnünk. Amennyivel többet tudunk mondani, mint az eddigi megvalósítások, az a kollektív élmény. Kilencven óta egy hatalmas, folyamatban lévő rendszerváltásban élünk, és a kollektív emlékünk azt regisztrálja, hogy gyermekként látjuk, sőt ki is merjük mondani, hogy a király meztelen. Felnőtt korunkban ugyanúgy látjuk, hogy az éppen aktuális király meztelen, csak tapasztalatunk azt sugallja, hogy ezt kimondani nem szabad. Illetve gyakran éppen azok leplezik le a királyokat, akik egyébként addig öltöztették. Amikor pedig a király lelepleződik – és ez nem az én, hanem Ránki és Károlyi Ami állítása – a legnagyobb pánikban az udvar van! És nem a nép, vagy akár maga a király. Szerintem, amikor a király lelepleződik, csak ő bukik meg. Az udvar konszolidálódik és legfeljebb a ezt a két szélhámos áltakácsot emeli be a hatalomba, mint egy új technológi tulajdonosait. Manapság rengeteg ilyen új technólógiát forgalmazó emberrel találkozunk, akik a semmit bocsátják áruba. Ráadásul azt is megkövetelik, hogy ugyan az a semmi valóban semmi, de mi valaminek lássuk. Ha van értelmezésbeli elmozdulás, az az, hogy két szélhámos megvezet egy csecsemőszerű királyt, aki ugyancsak csupán egy produktuma az udvarnak. Igazán nagy bukást pedig az udvarban észlelünk, mert a hatalom nem bukik meg, csak átrendeződik.
– Kik voltak azok a társak, akikkel együtt hozták létre ezt a produkciót? – Míg én nagy respektussal kezelem a művet, addig vannak itt olyanok, akik zenei oldalról messze jobban ismerik ezt az alkotást, mint én. Első helyen kell említenek Selmeczi György zeneszerző, karmester, zeneigazgató, zeneesztétát, aki segített és folyamatosan segít a Pomádé király zenei megfejtésében és gyerekekre való adaptálásában. Kikerülhetetlen Andrási Imre koreográfus, aki a fiatal magyar koreográfusok élmezőnyébe tartozik, akinek a munkája nélkülözhetetlen a darab mozgásvilágának megszerkesztésében. Izgalmas, szenvedélyes, hiteles és erőteljes, de nem szabványos opera-mozgás készült itt el, mely tükrözi azt a világot, amit Ránki sugároz, másrészt azt, amit rendezői elképzelésemben megálmodtam. Nemes Takách Kata jelmeztervező gyermekien tiszta alkotói hozzáállással, érzékenységgel készíti a ruhákat. A díszlettervezőnket, Juraj Fabryt, akit az egriek a Három nővér díszletéből ismerhetnek, komoly opera-díszletrendezői múlttal rendelkezik és jártas a térszínházi produkciókban is. Két korrepetítorainkról sem feledkezhetünk meg. Kalló Zsolt és Hegyesi Hudik Margit fantasztikus munkát végeztek, amit a gyerekeken lehet igazán lemérni. Természetesen meg kell említenünk a Forrás Gyermek-Szabadidőközpontot, mely a szervezés és a technikai lebonyolítás áldatlan feladataira vállalkozott.
– Az elmondottak alapján, összegezve milyen operára számíthat az Érsek kertbe kilátogató közönség? – Operánk a műfaj minden követelményének megfelel. Vizualitásában, hangzásában és komfortosságában, amit ki kell, hogy váltson a nézőben, megfelel, bármely, színházban vagy operaházban készített produkciónak. Teljes értékű remekül világított és hangosított előadást láthatnak majd élő zenekari kísérettel, kényelmes nézőtér, egyéb kiszolgáló helyekkel rendelkező, működő helyszín várja a közönséget. A műfaji elvárások maximumát nyújtja majd az előadás. Emellett tudni kell. Hogy az opera műfajának legfinomabban fogyasztható művéről van szó, melyből garantálom, hogy a néző a szünetben már legalább két dalt dúdolni fog. Olyan fülbemászó, a lélekbe ragadó dallamokból épül föl a mű, melyek kísérteni fogják a nézőt hetekkel az előadás megtekintése után is.
| |