-Operát koreografált-e már?
–Az még hiányzott a repertoáromból. Ez az első opera, melynek a mozgásait én készítem el. Ez nekem is ősbemutató.
– Mennyiben jelent plusz feladatot, hogy gyerekekkel kell a mozgásokat megkomponálni?
– Részben könnyebb, részben nehezebb. Könnyebb, mert sokkal lelkesebbek, mint a felnőttek, annyival pedig nehezebb, amennyivel egy gyerek fegyelmezetlenebb, mint egy felnőtt művész. Egyébként semmi probléma nincs velük.
–Mikor fegyelmezetlenek?
– Ha fáradtak, akkor már nehéz velük. Itt is kiderült, hogy két és fél-, háromórai munka után már használhatatlan a társaság. Olyankor már nem szoktunk újat venni, csak rögzítünk, vagy a régit gyakoroljuk.
–Milyen mozgásokra épít a produkcióban, illetve inkább táncokról, vagy a teljes darab mozgásrendszeréről van szó?
–Az egész produkció egy nagy mozgás, melyben helyenként vannak afféle betéteknek nevezhető dolgok. A mozgásokat a gyerekekre találtam ki, semmiféle előzetes koncepcióm nem volt, a rendezővel való konzultáción kívül. Rájuk készült, ami belőlük, meg belőlem jött. Hangulatában olyan, amilyen a zene. Kerülni akartuk az operai kliséket. Nem akartunk olyat, amikor a kórus csak áll és nagyon énekel, legfeljebb széttárja a kezét. Nem, ez egy mozgalmas, mozgásokkal telerakott színházi előadás, ami olyan kilencven perces, ebből pedig hatvan perc tiszta mozgás. Látványos és szerintem szép produkció.