| ÍGY TÁNCOLTOK TI : Szeretet és szerelem erejével
Juronics Atlantisza nyitotta a fesztivált |
Szeretet és szerelem erejével
Juronics Atlantisza nyitotta a fesztivált
Egres Béla 2005.08.01. 18:16
Három név, három művész, három alkotó fémjelzi azt a bemutatót, mellyel a Szegedi Kortárs Balett indította az idei Erlau Táncfesztivált. Az első egy örökéletű költő, Weöres Sándor, akinek gyönyörű verse, a Néma zene mozgatta meg a második, a zeneszerző Eötvös Péter fantáziáját, hogy ők ketten inspirálják a harmadikat, a koreográfus Juronics Tamást, hogy az emberi szóból, a zene hangjaiból a mozdulatok erejével varázsoljon képet, történetet a színpadra táncosai segítségével.
Juronicstól már megszokhattuk, hogy telve van ötletekkel, melyekkel képes kifejezni mindent a táncban, amit egy műről, egy helyzetről gondol. Amit közölni akar azt mindenáron és következetesen vezeti végig koreográfiáiban, méghozzá úgy, hogy nem enged semmi sallangot, fölösleges mozdulatot vagy gesztust.
Az Atlantisz is telve van azokkal a jellegzetes juronicsi megoldásokkal, melyek annyira jellemzőek rá, és történetmesélése, gondolatátadása is a már tőle megszokott tisztaságot mutatja. Egy végveszélyben lévő világ véget ért emberi kapcsolatainak képét festi ugyan ördögi szimbólumokkal, de az ember minden gonoszok fölött győzedelmeskedni képes erejét is hittel és bizalommal ábrázolja. Nem csupán az általános szeretet az ami győzedelmeskedhet a rossz fölött, de egy igazán mély kapcsolat, egy emberpár egymás iránt érzett szeretete is képes arra, hogy felülemelkedjen és -kerekedjen minden gonoszok leggonoszabbikán.
 A szegediek szombati bemutatkozása is egy Juronics-koreográfia, mégpedig egy ismert, de belülről mindig újabb és újabb megfejtést követelő történet, a http://fotoda.hu/images/foto/tanc/ex-pozicio/szkb/stivanej/stivanej.htmlSzentivánéji álom volt. A koreográfus a szerelmi kapcsolatok szövevényét állította érdeklődésének középpontjába, és a már Vilmos mester által hajdan olyannyira összekuszált szálakat még inkább igyekezett a tánc eszközeivel továbbcsomózni, majd elegáns mozdulatokkal ismék elválasztani egymástól. Eme szétválasztott szálak azután szinte automatikusan találják meg párjukat, mellyel újra össze és eggyé sodródhatnak.
E tánccsodában aztán minden föllelhető, ami az emberi párkapcsolatokban elképzelhető, vagy akár elképzelhetetlen. Shakespeare szelleme ott lebeg a színpad fölött, és valószínűleg elégedetten csettint, látva, hogy művének, gondolatainak méltó továbbvivői vannak évszázadok múltán is egy távoli kis ország csillagos éggel borított színpadán. Cseh Tamás erről így énekel: E kies hazában mutass nekem, egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William.
Nos itt vannak előttünk a méltó folytatók, Tamás!
| |
