Az Erlau Táncfesztivál zárásaként az Egri Fesztivál Balett lépett színre egy korábbi és egy vadonat új darabbal. Megszokhattuk, hogy az együttes, koreográfusuk Barta Dóra vezetésével, mindig szolgál valamilyen meglepetéssel, csattanót ad az eseménysorozatnak. Folyamatosan kísérhetjük így figyelemmel, hogyan válik a fesztivál balett egyre inkább professzionista társulattá. Az út, melyet bejárnak a legbiztosabb baletthagyományokra épült és a színpadi tánc világának lehet, hogy nem a legsimább, de a legmesszebb vezető útján haladnak, nem is kis lépésekkel.

Ezen az estén két, alapvetően különböző darabbal mutatkoztak be. Különbözőek, mert Barta Dóra egészen más alapokról fogott a munkához. Az első, a Falba zárva esetében először volt meg a gondolat, az a vezérfonal, melyet a tánc eszközeivel ki akar fejezni, és ehhez keresett olyan muzsikákat, melyek alkalmasak erre a feladatra és alátámasztják a mozdulatokba formázott gondolatot. A premier-darab A halál és a lányka azonban egy klasszikus, népszerű mű táncos feldolgozása, ahol Franz Schubert zenéje indítja be a koreográfusi fantáziát, az inspirálja a kibontakozó gondolatot. A falba zárva így hátborzongatóan izgalmas táncszínházi kísérletté nemesedett, ahol a mozdulatok mellett a fények és árnyak játéka, a vizuális effektusok és képek együttesen alkották meg azt az egészet, mely az ember egyik örök, manapság egyre inkább fölerősödő problémáját feszegeti. A falak, mint létező tárgyak, vagy akár mint élő lények vesznek körül mindannyiunkat. A fal pedig megvéd, de el is zár. Ez a sajátossága. Ha a bezártság biztonságát választjuk, megszűnik kapcsolatunk a külvilággal, a kívül való létezésből legfeljebb a fal repedésein át jut el hozzánk egy-egy sugár, de a figyelő szemek sem követhetik nyomon minden egyes pillanatunkat. Ha azonban kitörünk ebből a bizonyosságból, ránk tör mindaz a szenny és erőszak, amit addig nem ismertünk és védtelenül állunk az új, a kívül való kihívások előtt. Van azonban egy harmadik lehetőség is. Részévé válni a falnak és bár többé tehetetlenül, de belesimulni a védelemnek, az elválasztásnak, a kívül rekesztésnek az elegyébe. A lehetőségek adottak ugyan, a választás azonban csak ritkán. A darab, Úr Annamária és Varga Fanni főszereplésével, mélyre ható élményt nyújt, felvillantva a mai táncszínházi törekvések egy újabb vonulatát.

Az est második része sem ígért vidámságot, de A halál és a lányka témájához Barta Dóra olyan érzékenyen nyúlt, hogy nem a szívszorítás volt az első, amit érzett a néző. A Torba Zita által táncolt lányka, remek találat és alakítás. Tele élettel, gyermekséggel, önfeledtséggel és szívvel. A halál, vagy inkább a halál sötét angyalai pedig nem a kérlelhetetlen és kegyetlen kaszást idézték, hanem őszinte, szinte emberi tulajdonságokról tettek tanúbizonyságot. Kételyekről, kétségekről gyarlóságokról. A halál emberszerűségének paradoxonja oldódik föl, a Schubert-dallamok nyomán, a koreográfiában, mely komolyan épít klasszikus alapokra, szépen vezetett mozdulatokkal, mozgásokkal kifejezetten kerek, teljességre törő produkciót épít. Ragyogó ellenpontokat mutatva a gyermeki együgyű lélek naivsága és a kegyetlen valóság ridegsége közt.

Az Egri Fesztivál Balett két darabja méltóképpen zárta a III. Erlau Táncfesztivált. Sok mindent megmutatott abból a sokszínűségből, mely jellemzi honi táncéletünket.