FOTODA.HU
Hírfolyam
     
Gárdonyi.Színház
     
Agria Nyár
     
Harlekin.Bábszínház
     
______
Békéscsabai
Napsugár Bábszínház
     

Egri amatőr társulatok
.
     
.

 Kedves Látogató!

Az oldalakon található fotók, cikkek és hírek a

FOTODA.HU

szellemi termékei.

 Ha saját cikkéhez felhasználná az itt található írásokat vagy azok részleteit, esetleg honlapját színesítené a galériákban fellelt fotókkal, kérem keressen meg kapcsolat \ elérhetőségek, bizonyára együtt tudunk működni.

Köszönöm, hogy Ön is tiszteletben tartja a szerzői jogokat.

Gál Gábor   

     
ÍGY TÁNCOLTOK TI
ÍGY TÁNCOLTOK TI : Historikus táncképek a Líceumban
Végéhez ért a mozgásművészet két hete

Historikus táncképek a Líceumban
Végéhez ért a mozgásművészet két hete

Egres Béla  2005.08.11. 11:26

Tegnap este ugyan még egy – az esős idő miatt elmaradt, ám annál izgalmasabb – produkció, a Varró Gabi Fashion Show & Performance váratott magára, de a IV. Erlau Táncfesztivál utolsó két, tisztán táncos produkciója már megörvendeztette közönségét a Líceum udvarán.
Ez a két táncszínházi mű ugyan merőben eltér egymástól, hiszen az egyiket Bozsik Yvette és társulata igazi „bozsikos” stílusban, emberi sorsokat meg- és felmutatva formálta meg, míg a másik az Állami Népi Együttesre jellemző, mégis újszerű elemeket felvonultató, tömegeket mozgató alkotás volt. Abban azonban mindkettő egyezik, hogy valahol a történelmet próbálja táncban megmutatni.


Pénteken este A bál, Bozsik Yvette koreográfiája került színre, melynek külön érdekessége, hogy ugyanazon az alapon született, mint a Gárdonyi Géza Színház idei bemutatója, a Dezsavű, óhatatlan összehasonlításra késztetve a nézőt. Menynyire más eszközök és mennyire más gondolatok azok, amelyek a színházban megszületnek egy mozgásszínjáték kapcsán, és mennyire mások, amelyek a táncosokat foglalkoztatják ugyanazon gondolatmenet mentén. Nem jobb, nem roszszabb, egyszerűen más. Bozsik Yvett a zenék szárnyán mutat meg történelmet, történeteket, személyes sorsokat és párkapcsolatokat egyaránt. Mindennapi félelmeinket, félszegségeinket, megmosolyogtató vagy elkeserítő jellemhibáinkat. Teszi mindezt izgalmas, szemet és szellemet a színpadhoz láncoló, invenciózus megfogalmazásban, magas technikai színvonalon. Ötletességének láthatóan kimeríthetetlen tárháza folyamatosan fenntartja az érdeklődést. Még ha jól ismert táncos, koreográfusi paneleket alkalmaz is, teszi ezt úgy, hogy azok önálló és a darabban önálló életet, gondolatot kapó elemekké válnak. Valódi egyéniségek, valódi sorsok, valódi emberek népesítik be A bált, olyanok, akikkel itt is, ott is találkozhatunk. Ez az az alkalom, amikor a tánc, a mozgás nem elemel, hanem még szorosabbá, feszesebbé teszi a jellemábrázolást.

A szombat esti bemutató, az Állami Népi Együttes Pannon freskója már címében is jelezte, hogy a nagyérdemű valami olyasmire számíthat, ami átfogó képet igyekszik alkotni a magyarságról, a hazáról, a magyar történelemről és a kultúráról. Egységes, mégis színes képet, amelyre részben az együttes, részben a darabot jegyző koreográfusok gondolkodásmódjának a különbözősége, és az azokat egybesimító rendező-koreográfus Mihályi Gábor adhat garanciát.

Ebből az alkotói egyvelegből rengeteg kérdés – művészi és filozófiai – vetődik föl. Ahhoz, hogy az alkotói szándék szerinti egységes kép, igazi, pompázatos freskó jöjjön létre, talán kevesebb mitikus elem, lebegő, nem igazán megalapozottnak tűnő gondolattársítás kellett volna. A viszsza-visszatérő haláltánc-motívum pedig inkább a magyar átok felettünk lebegő felhőit, mintsem pozitív honi világlátást mutat. Természetesen ez nem biztos, hogy az alkotók, lehet, hogy az alkotás folyamatát körülvevő szűkebb és tágabb környezet hibája. Mindenesetre nagyon elgondolkodtató, hogy egy ilyen nagy formátumú kép megfestésénél ennyi sötét színt kell alkalmazni a művészeknek.

Mindemellett roppant izgalmas vállalkozásnak lehetett tanúja a Líceum széksorait megtöltő publikum, mely a magyarság történelmi múltjába és kultúrájának sok nép, nemzet által befolyásolt, alakított, mégis integráló erejével, egyediségével szembesülhetett. Sebő Ferenc zenéje sem a hagyományos klisékre épült – legfeljebb sebői sajátosságokra. Nem Sebő lenne ugyanis, ha nem hangoznának el mások mellett Weöres Sándor- vagy Nagy László-versek új zenével, vagy hagyományos népdalok dallamára.

Összességében: a IV. Erlau Táncfesztivál slusszpoénjának szánt produkció – az Állami Népi Együttes prezentálásában – izgalmas, színes, de nem elég egységes, helyenként nem eléggé átgondolt ecsetvonásokkal, néhol durva ecsetkezeléssel megalkotott freskót – vagy csak inkább szekkót – borított a város éjszakai egének a boltozatára.

     
Partnereink
     

Babszem Jankó
Gyermekszínház
.
     

Pódium Tánc- és Balettiskola
.
     
Kapcsolat
     
Színházi napló
     
Írások a táncról
     
egyszervolt...
     
Látogatók
Indulás: 2004-05-28
     
Belépő
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót