|
TUDÓS NŐK
Kalmár Zsuzsa úgy érzi, mint színész,
ezúttal biztos kezekben van |
Ebner (Egres) Béla |
2004.12.06. 21:26 |
Kalmár Zsuzsa Armanda szerepét próbálja, és úgy érzi, mintha egy egészen más világba csöppenne, mert sokakkal ellentétben nagyon szereti a verses szövegeket. Sokban segít a színésznek, és egyben a nézőket is elvarázsolja.
Hozzáteszi, hogy eleinte féltek Moliére-től, de a próbafolyamaton az derült ki, hogy erre semmi szükség sem volt. Reméli, a közönség hasonlóan fogadja majd.
Régen érezte magát olyan biztos kezekben, mint Radoslav Milenkovič irányítása alatt. Bármilyen bátor dolgot kér színészeitől, biztosan találja meg azt a határt, ami éppen a legjobb, a legodaillőbb.
Armandát Kalmár Zsuzsa szegény, szerencsétlen lánynak tartja, akinek az agyában félrecsúszott valami, ezért fogalma sincs, ki ő, mit keres ebben a világban. Halálosan szerelmes, de megpróbálja legyőzni érzelmeit, mindemellett pedig megpróbál tudálékos, okos vagy művelt lenni, de ez nem igazán sikerül neki abban a világban, melyben él, ahogyan sokaknak nem sikerül manapság sem. Armanda elvész a saját, sznobságnak hitt világában, s végül rádöbben, hogy nagyon elrontotta az életét.
Az pedig, hogy ekkor mi történik majd, az kiderül az előadásból. Addig azonban titok… |
TUDÓS NŐK
Kovács Patrícia szerint
szerelmes szöszit játszani nehéz feladat |
Ebner (Egres) Béla |
2004.12.06. 21:19 |
Kovács Patrícia Henriette szerepét kapta a darabban, amitől eléggé megijedt. Az utóbbi időben – mint elmondja – olyan alakokat kellett megjelenítenie, melyekkel mindig az volt a baja, hogy hogyan nő föl hozzájuk, képes lesz-e megoldani őket.
Henriette nem ilyen.
Nem igazán jó szerep.
Szerelmes lányt játszani, aki ráadásul szőke, nem egyszerű feladat, nem az, amire nagyon vágyna a színész. Az most a feladata, hogy ezt az alakot töltse meg élettel, igazsággal, nehogy csak egy unalmas, naiv lány legyen, hanem feltöltődjön tartalommal.
A körülötte színen lévő összes karakter fürdőzik a poénokban, míg Henriette ott mozog köztük halványan. Nehéz próbákon van túl, mert nem szerette, hogy nincs vicces jelenete, hogy nem tud csillogni, hogy meg van kötve a keze, de most már, a próbafolyamat vége felé, amikor egészében látja az előadást és benne a saját szerepének terét, könnyebb lesz, így most már bizakodik.
Sokat segít ebben a rendező is, aki – mint a színésznő tartja – azért remek, mert fantasztikusan jó színész is. Nem kér olyat, amit tudja, hogy nem lehet színészként jól megvalósítani, ismeri a színészlelket. Soha rossz hangulatú próbájuk még nem volt Milenkovič-csal. Nem hajszolja színészeit, hagyja, hogy bennük alakuljanak ki a figurák a premierre, de azt sem tartja bajnak, ha csak a tizedik előadásra lesz olyan, amit elképzelt.
|
Pap Vera Iokasztét alakítja Egerben
Az ókori klasszikusok mindeddig elkerülték... |
Ebner |
2004.11.23. 23:03 |
Pap Vera csak megerősíteni tudja, hogy remek munkafolyamat részesei. Ő hasonlóan élvezi a próbákat, azok hangulatát. Ezért is örül, hogy – bár ritkán van alkalma vendégként játszani vidéken – most Egerben lehet, és ezzel – a véleménye szerint remek – csapattal dolgozhat.
Ezt a lehetőséget véletlen szülte, hiszen csupán azért volt alkalma elvállalni Iokaszté szerepét, mert anyaszínházában, a Vígben elmaradt egy bemutatója, így ráért erre a munkára.
Külön örömet jelent számára, hogy klasszikus görög drámát játszhat, hisz ugyan pályafutását végigkísérték a legnagyobb alkotók és alkotások, de az ókori klasszikusok mindeddig elkerülték. Ám a sors kiszámíthatatlansága folytán ez is eljött, és éppen itt, Egerben.
|
Béres Attila rendező
Oly társakra lelt Egerben, akikkel az oidipuszi utat végig lehet járni |
Ebner |
2004.11.23. 00:38 |
Béres Attila – elmondása szerint – igen tudatosan választotta ezt a klasszikus művet, mely nagy falatnak tűnik, mégis szükségszerűnek tartja, hogy megmutassa azt a roppant logikus, kikristályosodott meseszövést, mély gondolatiságot és emberismeretet, amit Szophoklész sorai hordoznak két és fél ezer év távlatából. Ezzel a mai embernek mindenképpen szembesülnie kell. Természetesen egy művészt az alkotás nem csak a mű szempontjából foglalkoztatja, hanem egyéni életében is eljönnek olyan pillanatok, amikor egy-egy ilyen igazi klasszikus, “tiszta” művet kell kézbe vennie.
A rendező úgy érzi, hogy a főiskola elvégzése utáni nagy hajtásban egyszer csak arra lett figyelmes, hogy elvesztette mindazt az erőt, hitet és fantáziát, amiért a színház világát választotta hivatásul.
Úgy fogalmaz, hogy egyszerűen földarálta a színház, már nem tudott azokkal az igazi értékekkel foglalkozni, melyek igazán számítanak egy művész életében. Nem szabad olyan dolgokkal foglalkozni, melyek kívül esnek ezen a körön. Ez a felismerés és az ennek következtében eljött megvilágosodás vezette el Oidipuszig. Hisz mi más lehetne tisztább, sallangmentesebb, mint ez az igazi klasszikus dráma, mely megszületése óta a drámaírás és -játszás alapját, gyökereit jelenti.
|
Görög László Oidipusz király szerepében
Megpróbálják fölfejteni a dráma minden szálát... |
Ebner |
2004.11.23. 00:31 |
Görög Lászlóval az egri rendezései alkalmával Béres Attila immár harmadszor dolgozik együtt, és ez idő alatt úgy ismerte meg, aki ilyen társa lehet a munkafolyamatban. S valóban, most a munka során, ahogyan a színész arcába néz, önmagát látja viszont, ahogy hallgatja az elhangzott mondatokat, a saját hangját, gondolatait hallja vissza.
Görög László éppen ezekkel a gondolatokkal és mondatokkal küzd. Szerinte Oidipusz szerepének nem is az a nehézsége, hogy azt a belső harcot, megtisztulási, bűnhődési folyamatot jól ábrázolja a színész, hanem az, hogy a szophoklészi Babits fordította sorok természetesen, nem erőltetve hangozzanak el. Véleménye szerint ezek olyan szavak, olyan gondolatok, melyeknél nem engedhető meg, hogy csak úgy kiszaladjanak a színész száján. Fontosak, döntőek, nem csak a darab, nem csak a dráma, hanem az általános emberi sorsok szempontjából is.
|
Toepler Zoltán író:
Megijedek a nézőtéri csöndtől |
Ebner (Egres) Béla |
2004.11.08. 12:01 |
Nemrég mutatta be a Gárdonyi Géza Színház Csizmadia Tibor rendezésében egy mai magyar szerző mai darabját, A látszat dzsal című bohózatot. A szerző, Toepler Zoltán (képünkön) az ősbemutató után vallott érzéseiről, a saját művével való szembesülésről.
– A bemutató izgalmain már túl vagyunk. Hogyan érezte magát a nézőtéren, amikor megnézte a darabját?
– Nem szégyelltem magam, ez pedig nagy előrelépés számomra. Ugyanis amikor szembetalálkozom a saját dolgaimmal, akkor meg szoktam ijedni, és megpróbálom megkeresni azt a legmagasabb pontot, ahonnan leugorhatok. Ez most nem így volt. Rokon léleknek éreztem a rendezőt, Csizmadia Tibort és a gondolatiságát is. Kifejezetten élveztem azokat a dolgokat, amiket ők transzformáltak színpadi megvalósításra a szövegemből.
|
Érvényesülni a blöfftanszéken! |
Pilisy Csenge |
2004.10.22. 22:42 |
A Gárdonyi Géza Színház pénteki premierje egy mai magyar szerző, Toepler Zoltán bohózatának ősbemutatója, a Látszat dzsal, melyet Csizmadia Tibor igazgató-főrendező (képünkön) állít színpadra.
Toepler története egy virágzó iskoláról szól, ahol segítenek az embereken, főleg, ha azok semmihez sem értenek. Arra oktatják őket, hogyan hitessék el másokkal, hogy zsenik. Hogy a médiába vagy a politikába kerülve formálják a világot. Tanúi lehetünk, hogy a blöfftanszék hogyan nevel ki választási kampányműsorához egyetlen nap leforgása alatt egy médiasztárt. Az abszurditásig fajuló komédia talán nem is annyira kitalált és abszurd, mint azt első látásra gondolnánk…
|
Jordán Adél mint Kő Nárcisz, az iskola igazgatójának titkárnője |
ebner |
2004.10.22. 22:38 |
EB: A színpadi, Önt körülrajongó férfiakat hogy tűri?
JA: Miközben mindannyian sokat küszködünk, kifejezetten szeretem őket, máskor persze nehezen. Most mindannyian keresgéljük egymást meg a szerepeinket. Nehéz volt, hogy kimaradt a próbafolyamat végén három nap a nemzeti színházi vendégjáték miatt, de érzem, ahogy naponta sokat fejlődik a produkció.
EB:Milyen nő ez a Kő Nárcisz?
JA: Egy mai instrukció szerint ez a lány attól érzi csúnyának magát, hogy az egyetlen ember, akibe szerelmes, az nem szereti viszont. Ettől lesz mély tartalma létezésének, mert ő az egyedüli naiv ebben a történetben, aki nem a média rohanó világának a része, hanem a lelket képviseli.
EB:Két lábbal áll a földön?
JA: Már a próbák elején az tetszett Kaszás Gergő játékában, hogy ő mindig a föld fölött tartotta az általa játszott figurát, pár centivel. Ezt kell megfognunk, hogy az egyes alakok mennyire távolodnak el a talajtól. Talán ennek a lánynak kell legközelebb lennie a földhöz.
|
Bozó Andrea egy karrierista, gátlástalan képviselőnő
Politka Linda szerepét kapta |
ebner |
2004.10.22. 22:34 |
EB: Milyen egy vérbeli politikus nagyasszonyt játszani, akiről nem tudni, naiv-e, vagy éppen nagyon akaratos nő?
BA: Tőlem a politika nagyon távol áll, és napi szinten nem is foglalkozom vele. Így a figurának a humorát kerestem. A darab azon túlzásait, melyekben mégis igazságok fogalmazódnak meg.
EB: Mégis milyen lesz az Ön politikusnője?
BA: Az agresszív Barbie az, amit én meg szeretnék valósítani. Aki nagyon helyes és bájos, jól bánik nőiességével, tudatosan használja azt. De minden tette, mozdulata, minden hajtincse céltudatos, mindennel el akar érni valamit. Semmi sem az adakozásról, a szeretetről és a jótéteményről szól, hanem az egyéni célok eléréséről.
EB: Az érzékiség legyőzi ezt a tudatosságot?
BA: Az a blöff, amiről a darab szól, hogy egy szerencsétlen kisfiúból hirtelen médiasztár lesz, az akkora átverés, ami még Politika Lindát is elvarázsolja, még őbelőle is bizonytalan, tétova és sebezhető nő lesz, kibillenti a maga profi és nagyon biztos létezéséből.
|
Vajda Milán játsza Saláta Ferit,
aki a főhőse és áldozata ennek a történetnek |
ebner |
2004.10.22. 22:30 |
EB: Mi érdekli ebben a figurában?
VM: Saláta Ferenc bárki lehet. Jó néhány olyan tulajdonsággal rendelkezik, melyben magamra ismerek, még ha ezeket nem is vallom be magamnak. Ezekből az emberekből nem lesznek médiasztárok, nem lesznek zsenik, nem keresnek egy este alatt tizenhatmilliót. Izgalmas, hogy egy ilyen extrém helyzet hogyan és mennyire változtat meg egy egyszerű, hétköznapi embert.
EB: Mi az a pont, ahol megváltozik Saláta Feri?
VM: Egyszer csak elhiszi magáról, hogy ő úgy jó, ahogy van. Túlbecsüli magát. Ha valakinek sokat mondják, hogy zseniális színész, író, műsorvezető, bármi, akkor egyszer csak elhiszi azt, és nem veszi észre, hogy rossz az, amit kiad a keze közül.
EB: Az „emberszerű” emberek képesek ilyen váltást megélni a valóságban?
VM: Szerintem nem! Mindenki képes ugyan a változtatásra, arra, hogy kipróbálja magát valami másban, vagy átléphet életének gátjain. De úgy gondolom, a pénzért, a sikerért, a szerelemért nagyon meg kell dolgozni. Ezek a dolgok nem jönnek egyik pillanatról a másikra. Nem hiszem, hogy bárki le tudná győzni önmagát egy fél óra leforgása alatt. És a legnagyobb kérdés, le kell-e győznie saját magát…?
|
| |
Tovább…