|
Aznapi emberek színháza
Bemutató előtt az Éjjeli menedékhely |
Egres Béla |
2005.01.26. 23:49 |
A Gárdonyi Géza Színházban Máté Gábor rendezi Gorkij Éjjeli menedékhelyét.
A színész-rendező, aki a Színművészeti Egyetemen is tanít, olyan lehetőséget kapott ezzel, mely ritkán adatik meg egy tanárnak, hisz tavaly végzett osztályából öten – Gál Kristóf, Jordán Adél, Kovács Patrícia, Mészáros Máté és Vajda Milán – szerződtek Egerbe, és így most ismét lehetősége nyílt arra, hogy velük dolgozhasson.
|
Saárossy Kinga
Mindig azt bántjuk leginkább, akit szeretünk... |
Pilisy Csenge |
2005.01.26. 14:04 |
A darabon belül utólag bomlik ki, mi vezetett odáig, hogy George hagyta így belemenekülni Marthát abba, hogy van fia. A férfi visszafogott, finom egyéniségével mindig engedett neki, ráhagyta, és későn jön rá, hogy ezt nem lett volna szabad. Végül vendégek előtt tart tükröt elé, és szembesíti az igazsággal. Ez egy lehetőség, hogy illúziók nélkül, újra felépítsék a további életüket.
Ha belegondolunk, az ember mindig azt bántja a leginkább, akit a legjobban szeret, hiszen tudja, úgyis megbocsátanak neki.
|
Kelemen Csaba
Harminc év után újra találkoztam George-dzsal |
Pilisy Csenge |
2005.01.25. 23:07 |
Nagyon régóta szeretem ezt a darabot és ezt a szerepet – árulja el Kelemen Csaba -, amikor ’75-ben felvételizni mentem a főiskolára, ezt a monológot vittem, s most pontosan harminc évvel később játszom a szerepet! Az olvasópróbán el is mondtam fejből, méghozzá úgy, hogy a felvételi óta nem találkoztam vele, el sem kellett olvasnom! Az a fantasztikus benne, hogy ez a hétköznapi életből, a mindennapjainkból fakadó darab. A házasságról szól, két házaspár világnézetéről, egymáshoz való viszonyáról. A baráti találkozókon, beszélgetéseken sokszor fricskázzuk a párunkat, és sokszor bizony elvetjük a sulykot. Ezt nagyítja fel a darab, amely amellett, hogy tele van tragikummal, drámai tartalommal, valóságos problémákkal, a humort sem nélkülözi.
|
Nagy Adrienn
Szerepálmom teljesült... |
Pilisy Csenge |
2005.01.25. 23:04 |
Az előadás egyetlen este története, melynek során négy embernek látjuk élete megrázó vagy tragikomikus pillanatait. Én nem is gondoltam volna, hogy ilyen mélységeket is meg tud mutatni az ember. Nagyon élvezem. Középiskolás koromban olvastam a darabot, amikor kacsingatni kezdtem a színház felé, és felvételiztem a főiskolára. Monológokat kerestem, ebből ugyan nem választottam, de úgy voltam vele, hogy ha egyszer színésznő leszek, ezt el szeretném játszani. Amikor láttam, hogy megkaptam, egy hétig madarat lehetett volna fogatni velem! Ráadásul emberileg és szakmailag is olyan alkotólégkörbe kerültem, ami táptalajt jelent számomra. |
Nagy András
Tőlem távol áll ez a szerep |
Pilisy Csenge |
2005.01.25. 23:02 |
Nick szerepe kicsit törtetőbb, nem válogat az eszközök között. A rendezői koncepció szerint a mi kapcsolatunk Honeyval „felszínesebb”, érdekeken alapul. Nick Honeyt a pénz miatt veszi el, bár gyermekkoruk óta ismerik egymást, összenőttek, de kapcsolatuk nem szenvedélyes, tüzes szerelem. Ez különbözteti meg őket az idősebb házaspártól, akiknek a viszonya inkább érzelmi szinten zajlik, felfűtött, számukra tétje van a szerelemnek. Míg az övéket a szenvedély, a miénket a ragaszkodás jellemzi. |
Egy hóhérakasztás stációi
Szegvári Menyhért rendező az Éjjeli menedékhely főszerepében |
Egres Béla |
2005.01.17. 18:48 |
Szegvári Menyhért Jászai-díjas rendező próbál.
Hírérték szempontjából ez a megállapítás csak a minimális szintet éri el. Tudjuk – mert újságírói közhely –, hogy nem az a hír, ha a kutya megharapta a postást, ha viszont a postás harapta meg a kutyát, az annál inkább.
A hír tehát így szól: Szegvári Menyhért rendező, Lukát próbálja Gorkij éjjeli menedékhely című darabjában, melyet Máté Gábor állít színpadra a Gárdonyi Géza Színházban. Ez a valós információ adta beszélgetésünk alapját, melyre egy délelőtti próba után, láthatóan kimerülten érkezik a színház büféjébe a színész-rendező, s rögtön szabadkozni kezd, hogy sietnie kell, meg kell tanulnia még a harmadik felvonást az esti próbára.
|
Ne féljünk a farkastól!
Blaskó Balázs ismét rendez a stúdióban |
Pilisy Csenge |
2005.01.11. 22:53 |
„A valóság lehet olyan szép, sőt szebb, mint a hazug ábránd.” Ezt írta Blaskó Balázs, Fekete István nyomán szabadon, a következő rendezése mottójául. Edward Albee Nem félünk a farkastól című művének próbái már zajlanak a színház stúdiószínpadán.
- Nem hiszem, hogy a darab a házasság csődjéről szól, nem hiszem, hogy a házasság csőd, nem hiszem, hogy magányosak vagyunk, nem hiszem, hogy egyedül bolyongunk a világban, s nem hiszem, hogy az illúziók, az ábrándok, a menekülés segít, hogy ez a megoldás. Hiszem, hogy a darab az összetartozás nagyszerűségéről szól, a gyengédségről, a toleranciáról, a szolidaritásról fest apokaliptikus freskót. Hiszem, hogy sokan vagyunk azonosan gondolkodók és megfoghatjuk egymás kezét. Hiszem, hogy nem menekülni kell, hanem megfordulni és szembenézni a valósággal. Ez a megoldás – olvasható a darab ajánlásaként.
A stúdiószínpadon Saárossy Kinga, Kelemen Csaba, Nagy András és Nagy Adrienn lázas munkával forrnak össze szerepükkel.
|
Feljegyzések a színházi legendáriumban |
Egres Béla |
2004.12.30. 21:35 |
A színházi büfé mítikus dolog.
Ami egy teátrumban fontos, az ott megtapasztalható, amit a színész létről tudni érdemes, az ott megtanulható. A büfé az a hely, ahol önálló életre kelnek azok a történetek, melyek a színpadi évek alatt felgyülemlenek és megmaradnak az emlékezetben. Egy-egy emlékezetes előadás, mondat, baki, mely szállóigévé vált az évek során. Persze ezek a históriák olyanok, amit egy pohár bor mellett szívesen és színesen mesélnek színészeink, de ha újságíró fül is hallja, mindjárt kevésbé lelkes a mesélő, s bár a ma nyomdafestékei lényegesen többet tűrnek mint a régebbi korokban, önmaguk vagy kollégáik botlásairól nem beszélnek olyan lelkesen, mint egyébként. Ha azonban megindul a mesélési kedv, az egyik történet hívja elő a másikat és lassan egymásba fonódnak a sztorik, melyek több gyökérből táplálkoznak. Vannak, melyek színpadon, közönség előtt estek meg véletlenül, s vannak, melyeket tudatos tréfa szült, s tett legendává, aztán ott vannak a beugrások szülte és a színfalak mögött megtörtént események is.
|
TUDÓS NŐK
Dimanopulu Afrodité átváltozása |
Ebner (Egres) Béla |
2004.12.06. 21:35 |
Dimanopulu Afrodité Philamintét, a feleséget alakítja, s úgy véli, hogy ez a darab egy igazi komédia, s a vígjátékok meglehetősen egy kaptafára készültek. Van apa, gonosz mama, egymáséi lenni nem tudó szerelmesek és a végén minden jóra fordul. Az egri előadás véleménye szerint azért lesz más és különleges, mert különböző karaktereket próbálnak meg különböző módon és erős vonalakkal megrajzolni. Ez segíthet a történet előrevitelében, hogy ne legyen dohos vagy ódivatú. Ez pedig elég merész játékstílust kíván, amit, ha sikerül eltalálni, akkor az előadás nagyon jó lesz.
A játszott szerep, Philaminte alakja Dimanopulu Afroditétől, mint privát embertől igen távol áll. Olyan asszonyt, anyát kell megjelenítenie, aki rendkívül önző, szélsőséges, despota, csak az számít, amit ő gondol és rátelepszik a környezetére. Sem a férjét, sem a gyerekeit nem hagyja érvényesülni. Kifejezetten rossz anya. Minderre jön még rá az a bizonyos tudományos viselkedési mód, mely igazándiból pótcselekvés és amibe környezetét is belekényszeríti.
|
TUDÓS NŐK
Anger Zsolt kezd megbarátkozni
a francia szerzővel |
Ebner (Egres) Béla |
2004.12.06. 21:29 |
Anger Zsolt Chrysale-t alakítja, s elmondja, hogy sok kudarcélmény után találkozott ismét Moliére-rel. Kaposváron a Don Juant játszotta Babarczy László rendezésében, és azzal – úgy érzi – adós maradt. Az idei nyári, Valló Péter rendezte Gömböc úr sem tartozik emlékezetes előadásai közé.
Lassacskán az a kép alakult ki benne, hogy nem is igazán szereti Moliére-t.
Most azonban, hogy Radoslav Milenkovičon keresztül találkozott ismét a nagy klasszikussal, úgy érzi, megváltozott a véleménye.
A rendezővel az elmúlt évadban Csehov Három nővérével hosszú, gyötrelmes drámai perceket szereztek a nézőknek, most azonban este héttől tízig folyamatos, könnyednek tetsző szórakozást nyújtanak majd. Hozzáteszi, hogy a rendező remek elemzést adott színészeinek a darabról, és amellett, hogy sok comedia del arte elemet alkalmaznak és az alapszituációk is rengeteg humort rejtenek, nem csak a felszínt kapargatták meg. Leástak az anyag legmélyére, így mélyebb tartalmat is föl lehet majd fedezni a figurák egyébként nevettető sorsában. A közönség egyfajta kárörvendéssel figyelheti majd a sorsokat a színpadon.
|
| |
Tovább…
