|
Mely vizekre evezhetünk?
Iglódi Istvánnal a Dezsvü főpróbája után |
Egres Béla |
2005.04.17. 17:55 |
A Dezsavü című előadás április nyolcadikára hirdetett bemutatója a nemzeti gyásznap miatt ugyan elmaradt, de előadás, pontosabban főpróba azért volt a színházban. Ekkor találkoztunk Iglódi Istvánnal, akivel szót váltottunk a látottakról.
– Milyen gyakran fordul meg Egerben?
– Turistaként voltam itt, de akkor nem színházi ügyekben, aztán évek múlva, amikor átépítették a Katona József Színházat, itt próbáltuk Suppe Bocaccióját. És le is játszottunk itt belőle néhány előadást. Szép emlékek kötnek ide.
– Mielőtt most idejött, milyen információi voltak az itteni munkáról?
– Az egri színháznak megnőtt a renoméja. Bár eddig nem jutottam el ide, hisz annyira sok mindent kéne megnézni. Ez mindenképpen igaz. Most is elsősorban az hozott ide, hogy nem csak a koreográfus Cortés Sebastián a tanítványom, de sokan dolgoznak itt a fiatalok közül olyanok, akiket tanítottam az egyetemen. Öröm volt őket látni és nézni, éppen ebben a műfajban, amire én oktattam őket. Ez pedig a zenés színészmesterség. Újra látni őket pompás érzés. Mindegyikük érett azóta sokat, de egyikükből sem lett még „profi” a szó nem jó értelmében.
|
Gyöngyössy Tamás koreográfus a Dezsavüről |
Pilisy Csenge |
2005.04.13. 17:06 |
|
Nehéz megeleveníteni az elmúlt 70 év történelmét -vallja Gyöngyössy Tamás, koreográfus, aki Cortes Sebastianal együtt segítette a Dezsavű produkciót. Amellett, hogy mindenkinek vannak saját élményei, dokumentumfilmekre hagyatkoztunk. Izgalmas munka volt, hogy be kellett törni a színészek világába, fel kellett oldanom a gátlásokat. Nagyon tehetséges társulat dolgozik az egri színházban, próbáltuk együtt kitalálni, hogyan bújjunk bele azokba a korszakokba, amelyeket felidézünk a színpadon. Úgy gondolom, hogy van a történelemnek egy valóban megtörtént igaz része, és van, amit a tankönyvek vagy a média festett meg. Mi megpróbáltunk hűek lenni a történelemhez, és megtölteni sok humorral, érzelemmel. Mindeközben egyre izgalmasabbá válik, hogy az előadásban közelítünk napjaink zenéjéhez, táncához, mozgáskultúrájához. |
DEZSAVÜ - Egy mosoly, s ami mögötte van
|
Egres Béla |
2005.03.31. 00:00 |
Sok mindennek és sok mindenkinek a dezsavüje lesz ez a produkció – állítja Szabó Máté, a Gárdonyi Géza Színház legközelebbi nagyszínpadi bemutatójának rendezője. Mindenesetre azért ez a cím, mert rengeteg dolgot föl- és megidéz, ami a múltunk része. Azt ugyan nem lehet tudni, mitől lesz az embernek dezsavü érzése, itt mindenesetre egy gyár, egy hatalmas gyár működik azon, hogy dezsavü élményt vagy érzést ébresszen a közönségben. Nem valamiféle nosztalgiaébresztés történik, hanem egy furcsa szembesülés az elmúlt időkkel.
Próba a munkafényben: Jordán Adél, Lisztóczki Péter, Gál Kristóf, Tunyogi Péter, Tatár Gabi, Saárossy Kinga, Bozó Andrea, Nagy András, Pálfi Zoltán, Dér Gabriella
|
Ahogyan ők látták
Hárman - három előadásról |
Pilisy Csenge |
2005.03.28. 23:35 |
|
Egerbe látogató ismert színművész, a színigazgató és a kritikus az egri színjátszással kapcsolatos élményeit, az előadásokról szerzett benyomásait osztotta meg munkatársunkkal, Pilisy Csenge újságíróval, aki az alábbiakban a Fotoda olvasóit is beavatja. Hogyan látja három elfogulatlan, messziről jött ember, ami az egri teátrumban történik? Kaszás Géza, Bálint András és Dani Tamás nyilatkozik.
|
Sziklaszirt és tintapaca
Anger Zsolt rendezi Kornis Mihály darabját |
Egres Béla |
2005.03.06. 17:31 |
Kornis Mihály, akinek Halleluja című színdarabját Anger Zsolt rendezésében próbálják az egri Gárdonyi Géza Színházban, olyan szerző, akinek kisujjában van a színházi szakma. Talán nem is az irodalomtól indult a színház felé, hanem fordítva. A rendezővel a darabról illetve a műhöz való viszonyáról váltottunk szót.
– Az mániám és abból élek, hogy az emberi érzéseket nem szavakkal, hanem egész valómmal és egész lényemmel fejezem ki. Ezért nehéz szavakba zsúfolnom, milyen érzelmek munkálnak bennem rendezés közben – mondja Anger Zsolt, hozzátéve, hogy Kornis Mihályhoz más módon is kötődik, hiszen tanította a Színművészeti Főiskolán. Ez a találkozás már önmagában is érzelmi bukfenc volt, mert akkorra, kamasz korában, már rengeteg írását olvasta, amikor is ráakadt a Végre élsz című novellás kötetére. A főiskolán pedig éppen ezt a Kornis-darabot, a Halleluját nyúzták négy éven keresztül. Mint elmondja ezért is tanakodott sokat azon, miért is vette elő ezt a művet éppen most, azért-e, mert nagyon ismeri, vagy azért, mert ennyi év „birkózás” után még mindig nem tud róla semmit. Végül arra jutott, hogy ennek neki is neki kell vágnia, mert ez a színdarab olyan, mint a Mount Everest, amit ugyan már sokan megmásztak, de addig nem tud aludni, míg ő meg nem mászta.
|
Kornis Mihály
Az összes nagy szerelmem egri volt... |
Pilisy Csenge |
2005.02.18. 17:32 |
Mint korában hírül adtuk, Halleluja című komédiájának legelső olvasópróbáján maga az író is részt vett: felolvasta a szereplők előtt a művet.
- Minden bemutató meglepetés – mondta Kornis Mihály, aki több mint negyedszázada vetette papírra Halleluja című darabját.
- Örülök, hogy Anger Zsolt vállalkozott rá, hiszen a Színművészeti Főiskolán ezen a darabon keresztül tanítottuk a színészmesterséget az osztályuknak.
Izgulok érte, hogy ne csak rendezzen, hanem színészként is dolgozzon!
Furcsa, mit hoz az élet! Egert is nagyon szeretem, már csak azért is, mert az összes nagy szerelmem egri volt, és az Egri csillagok volt az első könyv, amit olvastam.
|
Pálfi Zoltán
Az emberek nem szeretnek szembesülni önmagukkal... |
egres |
2005.02.07. 22:02 |
Pálfi Zoltán az előadásról és a próbafolyamatról említi, hogy sok olyan darab van egy színész életében, melyet szeret és szívesen csinál végig, de ilyen jó érzésekkel teljes időszakot ritkán élhet át egy művész.
Pálfi az elmúlt év Nyafogók című, Görög László rendezte előadás szép emlékű próbafolyamatához hasonlítja a mostanit. Annak a reményének ad hangot, hogy Máté Gábor a későbbiekben többször is fog rendezni Egerben, mert nagyon jó vele dolgozni. Szinte úgy érzi, hogy terapeutának szerződött a rendező ide, hiszen talán egyetlen alkalomra emlékszik, amikor egy kicsit is megemelte a hangját és ingerültnek tűnt. Hihetetlen empátiával viseltetett színészei iránt. Így észre sem vették, hogy dolgoznak.
|
Kaszás Gergő
Egyszerre csak felfénylettek a gondolatok,
melyek a darabban rejtőzködtek |
egres |
2005.02.07. 21:58 |
Kaszás Gergő szerint az, hogy a rendező bő évtizedes tanári gyakorlattal rendelkezik, tette fantasztikussá a próbákat.
Mindenkihez, a fiatalokhoz és az idősebbekhez is úgy közeledett, mint pedagógus, és ezt el is fogadta mindenki. Ez pedig nem direkt nevelő pedagógia volt, hanem olyan, mely arra vezetett minden közreműködőt, hogy belássa, a színház olyan hely, ahol műalkotásokat hoznak létre. Erre pedig a mindennapok hajtásában jó, ha figyelmeztet valaki.
Másként talán nem is lehetett volna létrehozni ezt a nagyon szövevényes kapcsolatrendszerrel rendelkező előadást. Hozzáteszi, hogy az Éjjeli menedékhely remekmű, s a munkafolyamat során egyszer csak felfénylenek benne olyan mondatok, gondolatok, melyek először rejtőzködve maradtak. Ezen pedig mit sem változtat, sőt erősíti az a rendezői koncepció, mely szerint nem Oroszországban vagyunk, hanem hangsúlyozottan Magyarországon történnek az események.
|
Hüse Csaba |
egres |
2005.02.07. 21:57 |
Hüse Csaba számára nem idegen ez a világ. Mint mondja, mindig úgy élte az életét, hogy nem hunyta le a szemét, ha ilyen, a társadalom peremére sodródott emberekkel találkozott. Ezért a próbák során viszonylag könnyen sikerült belehelyezkednie ebbe a perifériára szorult emberek életterét jelentő környezetbe.
A szerepét is izgalmasnak tartja, melyben jól érzi magát. Hozzáfűzi, hogy olyan időszakot élt most át, mely visszaadta a színházba, színházművészetbe, színészetbe vetett hitét. Mint vívódó alkat, sokszor került olyan szituációba a pályája során, amikor ezt a hitet veszni látta, de egy-egy ilyen munka ismét megerősíti a színészt önmagában és társaiban egyaránt. |
Vajda Milán
|
egres |
2005.02.07. 21:40 |
Vajda Milán úgy érzi, hogy ez az előadás mindenképpen mélyen érinti meg a színészt, hisz olyan dolgokról beszél, amivel nap mint nap találkozunk.
Nem gondolja azonban, hogy kiutat mutatna, vagy kiutat kéne mutatnia a darabnak, mert aki már egyszer lecsúszott, lakhelye sincs és munkát sem kap, az olyan helyzetbe kerül, amelyből igazán nincs kiút, vagy csak valami hatalmas szerencse segíthet rajta.
|
| |
Tovább…
