A szerző úgy tartja, a zene minden kor hangzó tükre. Évszázadokon át természetes volt, hogy minden kor a maga zenéjét játssza, de úgy tűnik, a XIX. század kétszáz évig tartana – mondta el többször, hozzátéve, hogy a XX. század megrekedt az előző évszázad zenei kultúrájánál. Ezért a zeneszerző tudatosan törekszik arra, hogy kialakítsa a mai kornak megfelelő hangzásképet. Erre a zenei „menekülésre” remek példa a most felcsendülő mű, amely alapjául szolgál, s szerves része a Juronics-féle tánccsodának, amit a régen külföldön élő, de három földrészen mégis magyarnak ismert Eötvös Weöres Sándor Néma zene című csodálatos versére komponált.

Az izgalmas muzsikához izgalmas színpadkép is párosul, melynek a hátterét az egri Varró Gabi tervezte és festette, s amelyben a táncosok – Barta Dóra vezetésével – bokáig földben mozognak. A látványt pedig filmanimáció teszi teljessé. A lényeg azonban a tánc, nemcsak ezen az estén, hanem két hétig, amíg a táncosok foglalják majd el a Líceum udvarára felállított színpadot a fesztivál ideje alatt, amelyhez sokkal jobb indítást, mint az Atlantisz című produkció, nehezen találhattak volna.