Az évad még szinte be sem fejeződött, és Micimackó máris megmutatta magát elsősorban a gyerekközönségnek az Érsekkertben, Görög László rendezésében. Azért izgalmas A. A. Milne klasszikusnak számító műve, mert ugyanazon szavakkal, gondolatokkal képes szólni gyermekhez és felnőtthöz egyaránt. Bármely korosztály megtalálhatja azt a réteget, mely neki éppen a legtöbbet jelenti. Igaz ez a könyv olvasásakor, de egy színházi előadás nem vállalhatja, hogy minden réteget lehántson a teljes egészről. Görög azonban megtalálta azt az utat a Százholdas pagonyban, melyről a gyermekek sem tévednek le, de a felnőtt néző is szét tud nézni a fák között, eddigi olvasmányélményéhez képest is új színfoltokat meglátva a sűrűben. Az, hogy ezen az úton jól vezette színészeit és a közönséget a rendező, önmagában még kevés lenne, de ebben az útratalálásban a színészek is kiváló partnerek voltak. Gondoljunk csak a címszerepet játszó Mészáros Mátéra, Kovács Patríciára Malacka bőrében, Rácz János nyuszijára. A produkció egyik legerősebb, legizgalmasabb figuráját azonban Kaszás Gergő hozta Fülesként. Alakításában mindaz benne volt, amitől Milne remekműve örök érvényű alkotás. Kedvesség, együgyűség, bájosság, keserűség, sértődöttség, dac – és nagyon mély életfilozófia. Szép és igazán emlékezetes előadás született, mely megérdemli, hogy tovább éljen a következő évadban a színház falai között.

A Kis Dobó tér sajátos hangulata immár jó néhány előadásnak adott különös ízt. Ezen a nyáron egy, a szabadtéren továbbélő produkció, a Szabó Máté által még a kőszínházba rendezett Dezsavű című mozgásszínjáték költözött ide. De nem is költözött, sokkal inkább új életet és értelmet nyert a város eme érszerdobozában. Ennek rengeteg oka van. Elsőként talán azt kell említeni, hogy a helyszín, ahol a darab játszódik, az ott van a téren. Mert a Dezsavű egy kerthelyiségben, egy vendéglőben vagy presszóban játszódik. Ezen a helyen fut, robog át a XX. század viharos történelmének szerelvénye. S ez a – kis emberi történetekkel, búval és örömmel, nagy nemzeti tragédiákkal, háborúkkal, forradalmakkal terhelt – terasz a téren más, valódi, ugyancsak kis és nagy eseményektől nyüzsgő teraszokkal van körülvéve. Mintha saját mindennapjaink élednének újra a szomszéd asztalnál, ahol nagyapánk vagy apánk üldögél, a táncparketten, ahol éppen most kéri föl először anyánkat egy táncra. S mi nézők, azt érezzük ezekben a pillanatokban, hogy közünk van a történelmünkhöz, közünk van őseink mindennapjaihoz sőt közünk van önmagunkhoz is nem csak ma, hanem – múltunk, megőrzött hagyományaink okán – tegnap és tegnapelőtt is. Ezenfelül külön élményt jelenthetett azoknak, akik a kőszínházban is látták az előadást, hogy más szemszögből egészen új játékokat, új hangsúlyokat fedezhettek föl a Dezsavű című produkcióban.

A harmadik darab nem egyszerű és nem kis vállalkozás. A Hair majd négy évtizede számít kultuszdarabnak. Amikor bemutatták, szinte tiltott gyümölcsnek számított, amikor pedig már kikerülhetetlenné vált, akkor olyan ideológiai-kritikai mázt öntöttek rá, amely elfedte igazi arcát. Filmváltozata pedig valóban világszerte tette ismertté és szeretett művé. Az egri színháznak és mindenkori társulatának van gyakorlata – nem is kicsi – musicalek előadásában, de egy ilyen darab bemutatójához – éppen az előzmények miatt – igen nagy bátorság szükségeltetik. Az előképek nagyon erősek a nézőkben, melyeket meg kell próbálni lebontani, és helyébe állítani azt a koncepciót, azt a felfogást, melyet itt és most meg szeretnének valósítani. Csizmadia Tibor, a színház igazgatója, mint rendező, megbirkózott ezzel a nem kis feladattal. Nagyon pontosan átgondolt, színes, jó ritmusú, nem sablonos, sokkal inkább meghökkentő ötletekkel teljes előadást álmodott a Líceum udvarára. Külön erénye a produkciónak, hogy egy kivétellel csupa helyi erő, egri színész lépett a színpadra, bizonyítva, milyen ereje van ennek a társulatnak, melyet a színidirektor mostanra fölépített a hevesi megyeszékhelyen. Ez az erő pedig átsütött az egész produkción, lendületet és valódi szárnyakat adott a darabnak. Komoly támaszt adott ezen felül a szintén helyi zenekar, a Kupak Tamás és a Sörnyitók remek és pontos játéka. Nem a hatvanas évek enervált virággyermekei, hanem olyan figurák mozogtak a színen, akiknek ma, egy másik században is éppen úgy hitelük van.

Ezért a hitelképességért a színészek vállaltak kezességet. Hüse Csaba legjobb időszakát is meghazudtolóan énekelt, játszott, remekül szólt Szívós Győző, s ragyogó alakítást nyújtott – többek között – Gál Kristóf és Mészáros Máté. A lányok sem maradtak el a fiúk mögött, gondoljunk csak Bozó Andreára, Kovács Patríciára, Dimanopulu Afroditére vagy Ivády Erikára, de jó volt ismét megcsodálni a színpadon a fiatal, ám remekül éneklő Ágoston Katit. És nem szabad elfeledkeznünk a megfigyelők ötletéről és megformálóiról sem. A Balogh András, Kelemen Csaba, Pálfi Zoltán, Venczel Valentin és Vókó János alkotta ötös fogat különös alapot és látásmódot kölcsönzött a Hair egri bemutatójának.

Az idei egri színházi nyár igazi élményeket, izgalmakat, lelki felfrissülést adott a nézőknek, olyan utat mutatva, mely általában is irányt szabhat a nyári színjátszásnak.

***

Az Agria Játékok Kft. ügyvezető igazgatója, Blaskó Balázs az alábbiakat közölte az egri és a megyei nyilvánossággal:

 

„A Hírlap pénteki Színlap összeállításában (...így az írást másodközlésben megjelentető Fotoda portálon is - a szerk.) Egres Béla tollából sajnálatos és számunkra igen kellemetlen következményekkel járó, alapvetően téves hírt közölt a Véget értek az Agria Nyári Játékok alcímű cikkben. A Szerzői Jogvédő Hivatal állásfoglalása szerint az Agria Nyári Játékok névhasználat kizárólag az Agria Játékok Kft. tulajdona. Valójában az Agria Nyári Játékok az idén csak most, július 21-én, az Evita című darab bemutatásával kezdődtek el. Ezzel a díszelőadással ünnepeltük a 30 éves Agria Nyári Játékok jubileumát.

 

Egres Béla nem először ad a Hírlap hasábjain téves tájékoztatást az olvasóknak. Mivel többször kértük, hogy az Agria Nyári Játékokkal kapcsolatban ezt ne tegye, így a mostani írást szándékos, társaságunk számára anyagi vonatkozásaiban is káros lépésként értékeljük.”

 

Munkatársunk válasza:

 

A Gárdonyi Géza Színház tájékoztatása szerint az Agria Nyári Játékok név a színház levédett tulajdona, csak ez az intézmény használhatja, így a Blaskó Balázs nevével fémjelzett Agria Játékok Kft. sem jogosult erre. A színház hangsúlyozottan azért alkalmazza rendezvényeire az Agria Nyári Játékok elnevezést, hogy ne lehessen összemosni a hasonló, de nem azonos nevű Agria Játékok Kft.-vel. Úgy gondolom, nem hibáztam, amikor az ominózus mondatot leírtam, hiszen mielőtt ezt megtettem volna, tájékoztatást kértem a színház illetékesétől, aki szerint az intézmény fönntartója levédette ezt a nevet.

A továbbiakban ez a vita a színház fenntartója, illetve az Agria Játékok Kft. között kell, hogy folytatódjon, nem pedig egy újságon vagy újságírón keresztül. Az Agria Nyári Játékok valóban befejeződtek, ám az egri nyár kulturális rendezvényei folytatódnak, többek között az Agria Játékok Kft. produkcióival, melyekhez sok sikert kívánok Blaskó Balázséknak.

Egres Béla