Április huszonharmadikán délután mutatta be a társulat a Merlin Színházban Szophoklész Oidipuszát Béres Attila rendezésében, tömött széksorok előtt. Az Egerben is figyelmet keltő produkció itt – az ismeretlen, másként működő térben – is remekül működött, s a közönség érezhetően együtt lélegzett az előadással, melynek főszereplői közt láthatott olyan színművészeket is, akiket a pesti színpadokról is jól ismerhetett, mint a címszereplő Görög Lászlót vagy Iokaszté szerepében Pap Verát, de elismeréssel adózott minden színpadra lépőnek. Az előadás előtt és alatt jó érzés tölthette el az egrieket, hisz a szépszámú érdeklődő közt rengeteg ismerős arcot pillanthattak meg. Olyan színészeket például, akik ugyan már nem a hevesi megyeszékhely színházában játszanak, de nem felejtették el Egert, és érdekli őket, hogy milyen alkotások születnek ebben a műhelyben. Rajtuk kívül természetesen ott voltak olyanok is, színészek, kritikusok, színházi emberek, akiknek a véleménye mindenképpen sokat nyom a latban.

Azoknak, akik bejutottak a Tháliába és megtöltötték a sorokat, nem is kellett csalódniuk, hisz Anger Zsolték remek előadással örvendeztették meg őket. Érdekes és izgalmas, hogy az a színházi alkotás – mely Egerben bizony megosztotta a közönséget – milyen egyértelmű sikert aratott Budapesten. Valóban szűnni nem akaró taps köszöntötte művészeinket, akik bizonyítékát lelték itt annak, hogy amit létrehoztak, az nem csak belülről érezhetően jó, hanem a visszaigazolás is ezt mutatja. Egy szerb rendező által színpadra álmodott előadás esetében furcsa azt mondani talán, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában, de mint egri alkotásról, mindenképpen ez jut az ember eszébe, látva azt az egyértelmű, zajos sikert, melyet a Tudós nők a fővárosi közönség előtt arattak. Mert ugyan a színház, egy-egy előadás megítélése szubjektív dolog, de vannak olyan értékek, melyek ettől függetlenek. A két fővárosi bemutató pedig frappáns választ adott a kétkedőknek.