| KULISSZA : Búcsú a gyermekkortól
Nyári bemutató: Milne Micimackója |
Búcsú a gyermekkortól
Nyári bemutató: Milne Micimackója
Egres Béla 2005.04.30. 10:41
 Az egri színházi nyár első bemutatója Alan Alexander Milne klasszikus csodája, a Micimackó lesz, melyet Görög László rendez az Érsekkert fái közé.
A színész-rendezőt részben magáról a műről – mely természetesen került be a száz legnépszerűbb könyv közé a Nagy Könyv játékban –, részben arról faggattuk, hogyan lehet azt színpadra átültetni.
- A Micimackó felnőttdarab vagy gyerekeknek szóló mű?
- Hát éppen ez a legnagyobb baj az egésszel. Gyermekkorban elolvasni a Micimackót nem különösebben megrázó élmény, szemben azzal, amikor valaki felnőtt fejjel olvassa. A kamaszkort elhagyva egyre jobb könyvvé kezd válni, és minél magasabb kort érünk meg, annál jobb és jobb lesz. Ez ennek az egész dolognak a legnagyobb érdekessége.
- Másik nehézség, hogy sokan a rajzfilmekből ismerik a figurákat és a történetet.
- A Disney-ipar – viszonylag tisztességesen – átformálta és bekebelezte az eredetit, így sok gyereknek már csak az jelenik meg, ha Micimackóról vagy Malackáról hall, amit a képernyőn látott, és számukra ez az eredeti, az igazi.
- Önnek mi jelenik meg a fejében, ha a Micimackóra gondol, az eredeti illusztrációk vagy a rajzfilmhősök?
- Mindig a Shepard-rajzok, de ezzel mindenki így van, aki olvasta, de a mai gyerekeknek mindenféle színes DVD-lemezek jelennek meg. Nemegyszer hallottam ilyet: Szeretem a Micimackót, megvan DVD-n! Ezért akár missziónak is tekinthetem, hogy igyekszünk megmutatni valamit az eredetiből.
- Már a színpadra állítás is óhatatlanul valamely átírást, eltérést követel a könyvtől.
- Ez természetesen így van, de a szelleme az eredeti maradhat. Nem enged meg nagy rendezői leleményeket, ezért amire én törekszem, az nem több és talán nem is kevesebb annál, hogy a színészek jól érezzék magukat a próbákon, szeressék az összes figurát, hogy a kedv ne veszítődjön el, s ezáltal a gyerekekben is meglegyen ugyanez az öröm. Én már mindenképpen örülök, mert nagyon jó kis gárda van ebben a produkcióban. Nem akarom azt mondani, hogy telitalálat minden szerep, hanem egyszerűen nagyon jó, hogy azok a színészek pont ezekkel a szerepekkel találkoztak. Ugyanakkor izgalom is munkál bennem, mert egészen más dolog gyerekeknek előadást készíteni.
- A széksorokban gyerekek fognak ülni, ez világos, de mint a könyv maga, az előadás is olyan, ami felnőttekhez is szól.
- Igen, van is bennem egyfajta félelem amiatt, hogy ha az előadásokat csak szervezett gyerekközönség fogja látogatni, akkor a korábban emlegetett Disney-üzleti rész oly mértékben lesz jelen, hogy a gyerekek nem fognak anynyit kapni, mint hogyha családdal jönnének el. Vágyálmom és reményem, hogy azoknak a szülőknek, akik még könyvből ismerik a Micimackót, talán még jelent ez anynyit, hogy nem gondolják azt, hogy a kulturálódást oldja meg az iskola, hanem el akarnak menni együtt a gyerekkel a színházba.
- Vagyis szeretné, ha felnőttek is látnák – minél többen – az előadást.
- Igen, pontosabban azt, hogy felnőttek a gyerekeikkel, vagy bátyák és nővérek a kisebb testvérrel. Mert ugyanúgy, ahogy egy gyerek a Micimackó elolvasása után tele lehet kérdéssel, ugyanúgy nem nagy baj az, ha felmerül benne néhány kérdés az előadás megtekintése után. Ezekre pedig csak a szülő tud igazán választ adni, saját gyerekkori Micimackó-emlékei alapján. Az előadás pedig alkalmas lenne arra, hogy valamiféle közös élmény érje őket. Mert azok a gyermekkori csodák, amikben a ruhámon a szakadás a lőtt sebtől kezdve bármi lehet, amikor egy lecsöppent kakaó mocsár, a kifolyt víz óceán tud lenni, amibe bele lehet fulladni. Ezek a gyerekkor legszebb emlékeit idézik, ma már hülyének néznének miatta. Ezért szeretik a felnőttek a Micimackót, mert benne van a gyerekkor. Búcsú a gyerekkortól!?
- A Micimackó mély filozófiával bíró mű. Ez hogyan jöhet át egy gyerekelőadáson?
- A próbák során minden ilyen mély, filozófiai, általános emberi, lelki mozgásokra nagyon biztatom a színészeket, hogy én is, ők is mindebből egyre többet fejtsünk meg. Ezek után pedig teljesen naivul és nyíltan fogalmazzák meg ezeket a dolgokat. Nagyon komoly emberi indulatok és konfliktusok játszódnak le, de mindez nem úgy, hogy eltaposom a másikat, hanem egyfajta szelíd derűvel. Ezekhez egy bizonyos pont után már nem is ésszel, hanem érzelmekkel, nagy rácsodálkozásokkal viszonyul az ember, amikor önmagára ismer egy-egy helyzetben. A műben mindegyik állat keveredik olyan szituációba, talán mindegyik állattal, amiben van valami végtelen szeretnivaló. Önmagában talán nem is kedvelném ezeket az egyéniségeket, de az egymással való kapcsolatukban mégis mindegyiket lehet és kell szeretni. Összességében az a feladatunk, hogy a gyerek szemének könnyen érthető előadást produkáljunk. Sok mindenről beszélgetünk, ami valószínűleg nem lesz látható konkrétan az előadásban, de érzékelhető lesz egy-egy kézfogásban, egy mosolyban, egy félbemaradt, vagy éppen befejezett mozdulatban…
| |
