Kaszás Géza, színművész, az ismert receptklubos nem szakadt el a színház világától: ezekben a hetekben Miskolcon próbál, s mint kiderült, szívesen jön át Egerbe. A Gorkij-darab egyik februári előadásán találkoztunk.

–Több bemutatót is láttam: tavaly voltam a Nyafogók, idén az Oidipusz, most pedig kíváncsi voltam az Éjjeli menedékhelyre – meséli. – Érdekes a nézőtérről látni, hiszen az utóbbiakban játszottam is. Az Oidipuszt Egerben jó előadásnak tartom, volt benne néhány egészen remek alakítás. A nagyszínpadi művet tekintve, elképesztő, amit Máté Gábor kitalált! Az eredeti műben követhető sorsokat látunk, a színpadon már sorstalan embereket… Azt hiszem, innen már nincs lefelé út. Egyébként azt szeretem, ha elvarázsol egy előadás, amikor nem foglalkozom azzal, hogy én hogyan csinálnám, ha színpadon lennék. Ennek ellenére sokszor „megszólal bennem a szakma”. Az egri közönség jobban lelkesedik a színházért vagy jobban kimutatja, hogy büszke rá. Ezt meg is kell hálálni, szolgálni kell a közönség igényeit, de úgy gondolom, egy évadban elfér egy-egy „útkereső” előadás. Fontos, hogy a színészek szeressenek sikert aratni. Egerben nagyon komoly színészi munkát láttam, nagyon koncentrált előadásokat. Jó, ha egy színház képes ilyen energiákat működtetni.

Bálint András, színművész, a Radnóti Színház igazgatója:

–Nagyon drukkolok az egri színháznak, dinamikus, fiatal társulat, tavaly már láttam az Elveszett paradicsom című drámát. Óriási dolog, hogy elővették ezt a Gorkij-darabot. Sajnos, nagyon aktuális... Értékes előadásnak tartom, nagyon jól mozgatja a színészeket a rendező, Máté Gábor. A fiatalok többségét ismerem a főiskoláról. Örömmel látom a fejlődésüket. A színész csak akkor tud fejlődni, ha feladatot kap! Úgy gondolom, hogy Csizmadia Tibor igazgató úr folyamatosan terheli a társulatot, és ez nagyon jó, látszik az előadásokon.

Dani Tamás, kritikus több előadásról is szól: 

-Toepler Zoltán A látszat dzsal című műve a groteszk felé hajló „álbohózat”, pengeélen táncol. Rendkívül nehéz nyelvezete miatt nagyon fontos az előadás arányainak pontos eltalálása. Csizmadia Tibor rendezésében pontosan helyén van a groteszk és a realitás közti átmenet minden eleme. Meghatározó szerepet kap az egri előadásban a fiatal színészek remek beépülése a rendezői koncepcióba. Mészáros Máté szövegdömpingjének interpretálása színészi bravúr. Az alaptörténethez és Toepler stílusához Kaszás Gergő (Varanyi Béla) játéka áll a legközelebb. A blöfftanszék vezetőjeként kell megoldást találnia arra, hogy egy nap alatt képezzen ki egy diákot, aki képviseli a tanszéket egy televíziós show-ban. Az erre legalkalmatlanabb személyt megtalálván szinte lehetetlenre vállalkozik. Saláta Ferenc (Vajda Milán) személyében viszont emberükre találnak, hiszen az esetlen, mindenáron nőt akaró kliens, a végén még a tanárát is lekörözi. A szakmai és közönségsikert Toepler érdekes és jó alapanyagot adó darabjának elsősorban az egri színház kitűnő alkotógárdája hozta létre. 
A görög klasszikus (Oidipusz) színrevitelében Béres Attila elsődleges szempontja a jéggé fagyott világ és az elhidegülés bemutatása volt. A színpadon heverő jégkockák és Iokaszté (Pap Vera) vérszínű jelmeze is ezt támasztják alá. Görög László invenciózus játékmódja pontosan illeszkedik Babits fordításához, színpadi jelenlétének súlya van. A tragédia hagyományos kereteit megtartó előadásban pontosan átgondolt szerep és jellemábrázolás mellett szerencsére nem jelentkeznek a sokszor előforduló görög és antik jelmezek és ábrázolásmódok kliséibe simuló játékstílus. É. Kiss Piroska díszlete telitalálat. A nézőtérre való (egyáltalán nem könnyű) megérkezés pillanatában érdekes és különleges világ tárul elénk, ami az előadás teljes egészében szerves része is marad a játéknak.