| KULISSZA : Sziklaszirt és tintapaca
Anger Zsolt rendezi Kornis Mihály darabját |
Sziklaszirt és tintapaca
Anger Zsolt rendezi Kornis Mihály darabját
Egres Béla 2005.03.06. 17:31
 Kornis Mihály, akinek Halleluja című színdarabját Anger Zsolt rendezésében próbálják az egri Gárdonyi Géza Színházban, olyan szerző, akinek kisujjában van a színházi szakma. Talán nem is az irodalomtól indult a színház felé, hanem fordítva. A rendezővel a darabról illetve a műhöz való viszonyáról váltottunk szót.
– Az mániám és abból élek, hogy az emberi érzéseket nem szavakkal, hanem egész valómmal és egész lényemmel fejezem ki. Ezért nehéz szavakba zsúfolnom, milyen érzelmek munkálnak bennem rendezés közben – mondja Anger Zsolt, hozzátéve, hogy Kornis Mihályhoz más módon is kötődik, hiszen tanította a Színművészeti Főiskolán. Ez a találkozás már önmagában is érzelmi bukfenc volt, mert akkorra, kamasz korában, már rengeteg írását olvasta, amikor is ráakadt a Végre élsz című novellás kötetére. A főiskolán pedig éppen ezt a Kornis-darabot, a Halleluját nyúzták négy éven keresztül. Mint elmondja ezért is tanakodott sokat azon, miért is vette elő ezt a művet éppen most, azért-e, mert nagyon ismeri, vagy azért, mert ennyi év „birkózás” után még mindig nem tud róla semmit. Végül arra jutott, hogy ennek neki is neki kell vágnia, mert ez a színdarab olyan, mint a Mount Everest, amit ugyan már sokan megmásztak, de addig nem tud aludni, míg ő meg nem mászta.
A rendező hozzáteszi, hogy amint elkezdtek dolgozni, azon nyomban kiderült, hogy egy zseniálisat már csinált. Ez pedig a szereposztás volt. A szerepek telibe találták a szereplőket és ezzel az előnnyel indultak a munkának. Senkire sem kell ráerőltetnie bármit is, csak egyszerűen elő kell bányászni színészeiből azt, ami bennük van. Ez pedig sokkal hálásabb és méltóbb feladat egy művésznek.
Érdekességként említi Anger Zsolt, hogy bár évtizedek óta foglalkozik a Hallelujával, mégis, még a napokban is fedezett fel olyan dolgokat a műben, amik eddig rejtőztek a szövegben.
Elemezve a darabot elmondja a rendező, hogy ez olyan mű, mely nem az időben terjed. Két összezárt életnek az egy időpillanatban bemutatott egésze. Van egy unoka és egy nagypapa és van ez a délután negyed hatos időpillanat, amikor már majdnem hazajöttek a szülők, de mégsem, nem lehet tudni, hogy miért nincsenek még itthon, pedig itthon lenne a helyük, hogy szeressék őket! Ez az a pillanat, amikor a kis unoka és az öreg nagyapa végigélik az egész életüket, egyik visszafelé haladva az időben, másik pedig előre. Az öreg történetében benne van egy élet összes emblematikus pillanata a háborútól az ötvenes évekig. És telve van furcsa alakokkal, elvált feleségekkel, szeretőkkel, elvetélt asszonyokkal, meg nem született gyerekekkel. Az egész egy tintapaca - véli Anger. Nem egy írott történet ez a színdarab, hanem olyan, mintha egy végtelen hosszú családtörténet betűit összekevernénk, föloldanánk egy tintásüvegben és az egészet újra kilocsolnánk. Nem időben terjed, hanem az asszociációkban.
A színész-rendező véleménye szerint a színház feladata egyébként is az, hogy az egy darab papíron kis fekete maszattal kódolt érzelmeket újraélessze.
Magáról a '81-ben született darabról szólva Anger Zsolt elmondja még, hogy erősen benne van annak a kornak a légköre, az elvtársak, az ügynök-beszervezések történetei. Akkoriban meredek dolog lehetett eljátszani ezt színpadon. Most azonban a rendező nem az akkori világ bemutatását tűzte ki célul. Az a nyomás, az a kényszer, ami egy emberre hat, nem kifejezetten egy körvonalazható államhatalom vagy egypártrendszer vagy kommunizmus. Most más fogalmakat használunk ugyanarra, ahogyan más fogalmak irányítanak bennünket, mint akkor, de a szeretet utáni vágyunk, a ránk irányuló figyelem hiánya, a vágy hogy legyünk valakik, hogy szeressenek és ismerjenek el minket, hogy békében éljünk és ne bántsuk egymást, az letagadhatatlan. Ezért hiszi úgy Anger Zsolt, hogy ez a színdarab még ezer év múlva is időszerű lesz. Nem véletlen, hogy Kornis Mihály a Halleluja cím alá azt írta alcímként: Komédia a szeretetről…
| |
