– Bevallom, két éve nem járok színházba – folytatta az író. – Valószínűleg először és utoljára jártam itt is, nem mintha nem tartanám nagyra az egri társulatot, vagy nem lenne Eger a legkedvesebb városom! Amikor 1973-ban végeztem a főiskolán rendezői szakon, hat éven át nem tettem be a lábam színházba. A színház érdekesebb annál, mint hogy az ember otthagyja, olyan tudás, amit nehéz megszerezni, de nem lehet elfelejteni. Ezért csak az írók tehetik meg, hogy néha szünetet tartsanak. Ezért is gondolom úgy, hogy nem jövök el próbát nézni, hiszen a végén még beleszólnék a munkába, nem hagynám Zsoltot rendezni… Ha egy mű több mint 25 évvel a megszületése után is működőképes, akkor én klasszikus vagyok!