|
Vajda Milán
egres 2005.02.07. 21:40
 Vajda Milán úgy érzi, hogy ez az előadás mindenképpen mélyen érinti meg a színészt, hisz olyan dolgokról beszél, amivel nap mint nap találkozunk.
Nem gondolja azonban, hogy kiutat mutatna, vagy kiutat kéne mutatnia a darabnak, mert aki már egyszer lecsúszott, lakhelye sincs és munkát sem kap, az olyan helyzetbe kerül, amelyből igazán nincs kiút, vagy csak valami hatalmas szerencse segíthet rajta.
A Máté Gáborral való közös munkáról elmondja, hogy a rendező – Jordán Adéllal, Kovács Patríciával, Gál Kristóffal és Mészáros Mátéval együtt – a főiskolán négy évig tanította őket, és azóta is szerepelt olyan darabban, melyet Máté Gábor rendezett, de ezek közül a közös munkák közül ez a mostani volt a legjobb. Mégpedig attól, hogy ez nem a főiskola zártságában, hanem igazi színházban zajlott, ahol most ő volt a vendég – közli tréfásan a fiatal színész.
Komolyra fordítva a szót, Vajda Milán elárulja még: abban látja a nagyszerűségét ennek a munkafolyamatnak, hogy mindenki bátran és jó hangulatban próbált az első pillanattól kezdve. Ez az első alkalom, hogy a régi osztálytársak egyszerre, ugyanabban a produkcióban szerepelnek, és mivel másodéven próbálták az Éjjeli menedékhelyet, vannak olyan ötletek, melyek akkor születtek, olyan is van, ami akkor megmaradt ötlet szinten, de most megvalósult. Az akkor ügyetlen próbálkozás volt, ez pedig egy kiforrott produkció.
| |
