"A hajléktalanszállón a társadalom számkivetettjei élnek. Tolvaj és kurva, becstelen és kényszeresen becsületes ember, öreg és fiatal. Mindenki. Bárki.
Násztya a ponyvaregény-függő (Bozó Andrea), Klescs, az elszegényedett lakatos (Mihályfi Balázs), felesége, a haldokló Anna (Kalmár Zsuzsa), Bubnov, a kérges tenyerű egykori szűcsmester (Anger Zsolt), a merev-alkoholista színész (Mészáros Máté), a cinikus, hajdanvolt báró (Kaszás Gergő), Kvasnya a megkeseredett lepényárusnő (Nádasy Erika) és Szatyin, a kimondhatatlan és értelmetlen szavak szerelmese (Vajda Milán), aki mára már csak egy unalmas bölcselkedő, egy hamiskártyás gyilkos.
Se otthonuk, se megélhetésük, némelyiküknek már neve sincs.
Múltjuk van csak.
A nyomorúság vámszedői, a hajléktalanszálló tulajdonosai Kosztiljov, a fösvény orgazda és felesége, Vaszilisza (Kovács Patrícia) -aki mind férjét, mind pedig húgát, Natasát is a pokolba kívánja, mert szeretője, a tolvaj Vaszka Pepel (Gál Kristóf) épp húgára vetett szemet. A menedékhely állandó vendége a korrupt rendőr - Vaszilisza nagybátyja - Medvegyev (Pálfi Zoltán) is.
A borgőzös szenvedélyek, a célt tévesztett emberi sorsok e vigasztalan gyűjtőhelyére új jövevény érkezik, Luka, a vándor (Szegvári Menyhért). Halk szavú, gyanús ember.
Nemsokára ő lesz a középpontja a többi nyomorult életének, mert jóleső hazugságokkal, szép mesékkel vigasztalja a többi szerencsétlent. Kovászt játszik a rothadó kenyérben. Felkavarja a kilátástalan hétköznapokat, a menedékhely lakóinak szánalmas életét, hamis remények keltésével és hangzatos jótanácsokkal.
És ez tragédiához vezet..."