| KULISSZA : Saárossy Kinga Mindig azt bántjuk leginkább, akit szeretünk... |
Saárossy Kinga Mindig azt bántjuk leginkább, akit szeretünk...
Pilisy Csenge 2005.01.26. 14:04
A darabon belül utólag bomlik ki, mi vezetett odáig, hogy George hagyta így belemenekülni Marthát abba, hogy van fia. A férfi visszafogott, finom egyéniségével mindig engedett neki, ráhagyta, és későn jön rá, hogy ezt nem lett volna szabad. Végül vendégek előtt tart tükröt elé, és szembesíti az igazsággal. Ez egy lehetőség, hogy illúziók nélkül, újra felépítsék a további életüket. Ha belegondolunk, az ember mindig azt bántja a leginkább, akit a legjobban szeret, hiszen tudja, úgyis megbocsátanak neki.
Marthára és George-ra igaz az a mondás, hogy az ellentétek vonzák egymást, de bizonyos helyzetekben taszítják is, kapcsolatuk olyan se veled, se nélküled viszony.
Az ember fiatalon úgy gondolja, mire ötvenéves lesz, egzisztenciát teremt, és élvezheti felépített életének a gyümölcsét, de csak később jön rá, ez csak illúzió. Eljön egy pont az életben, mint az előadás végén Marthánál is, amikor le kell számolni az álmokkal. Ezen a ponton van vége az előadásnak, s talán kezdődik egy másfajta élet számára a színfalak mögött.
| |