Néhány gondolat Földes Anna írásából, mely a Criticai Lapok internetes oldalán található:

(...) A Halleluja struktúrája szokatlan bonyolultságával magában hordozta a modern színházban akkor még általában járatlan néző számára a szokatlan és idegen absztrakció veszélyét. Közben azonban a darabnak a szöveg filozófiai töltésű és verbális szikrázású, a közvetlen élményekhez és emlékekhez száz szállal kötődő, közérthető humora eleve biztosította - legalább az értő közönség körében - a sikert. A 90 éves öreg zsidó Miksa és az úttörő-káder Lebovics egymásba érő identitása, a középső generáció távol lévő tagjaira való tehetetlen várakozás, meg az anyagiakra és szellemiekre egyaránt kiterjedő vágyakozás - Kornis színpadán csupa ismerős (vagy legalábbis megélhető) szituációban fogalmazódott meg. (...)"

Részlet Nánay István írásából, amelyet a Beszélő weboldaláról ollóztunk ki:

"1981 októberében a Színház című folyóirat rendszeres olvasói hiába keresték a színikritikusok díjait és a szavazatok részletes indoklását a lapban. Az évente rendszeressé vált rovat ezúttal hiányzott, de a mulasztás okairól sem lehetett olvasni egy szót sem. Végül is nem írhatták le, hogy a párt Agitációs és Propaganda Bizottságának utasítására a kulturális miniszterhelyettes, Tóth Dezső letiltotta a díjazást, illetve a díjazás publikálását. Akkoriban ugyanis nemcsak formálisan, hanem ténylegesen is minisztériumi egyetértésre, illetve jóváhagyásra volt szükség ahhoz, hogy a Színházművészeti Szövetség kritikus tagozatának díjait ki lehessen osztani. S e jóváhagyást a kritikusok nem kapták meg. Pontosabban egyetlen kategóriával volt baj: az 1980/81-es szezonban bemutatott legjobb új magyar drámának a szavazók elsöprő többsége Kornis Mihály Hallelujáját tartotta, s éppen ez nem tetszett az ideológiai vezetőknek."

KORNIS MIHÁLY: HALLELUJA
komédia a szeretetről