-Oldalról, a színpad széléről látod, ahogy a színészek egyik pillanatról a másikra átalakulnak. Lassan húsz éve dolgozom itt, mégsem tudom tetten érni, megfogni ezt a csodát. Változatos, izgalmas munka. Minden nap, minden előadás más. Ugyanazokkal az emberekkel, mégis mindig más összetételben dolgozol. Szeretem benne, hogy megismerem a hátterét egy-egy témának, írónak. Annyi szépsége van, hogy akit ez nem érint meg, annak el sem lehet mondani.

Olyan ez, mint a szerelem. Valaki vagy beleszeret a színházba vagy nem.

Sokszor nehéz, pontosan be kell osztanom minden percet, hiszen három kicsi gyerekem van, közben úszom, edzésekre, versenyekre járok. Sokszor telefonon kérdezem ki a leckét vagy nevelem a gyerekeimet. Persze vannak álmatlan éjszakáim, hajnalban vagy éjjel eszembe jut, vajon mindent leegyeztettem-e. Egész nap, még éjjel is be van kapcsolva a telefonom, de jó érzés, hogy tudnak rám számítani.

Hogy mire emlékszem szívesen? Az idei a 18. évadom, ezalatt az idő alatt rengeteg dolog történt. Mindig izgalmas, ha betegség vagy bármi miatt beugrás van egy előadásban. Pl. Emlékszem, a Marica grófnőben 3-tól volt az előadás, 1 órától tartottunk beugró próbát. Az illető színész ismerte ugyan a dalokat, de a szöveget és a táncokat nem. Két előadás ment le úgy, hogy a takarásban mindent elkövettünk, hogy segítsünk. De említhetném a múlt évadban játszott Nyafogók című előadást, melynek során a változásban is benne voltam, az Ébredésben segítettem öltöztetni a színészeket vagy kellékeztem. Azt hiszem a váratlan helyzetek, és azok megoldása teszi érdekessé, és megunhatatlanná ezt a munkát. Az életem részévé vált.