Ebből a rengeteg apró darabkából egy olyan bonyolult, szinte láthatatlan mintázat alakul ki, amit belülről nem is lehet igazán látni. Valószínűleg a távolabbi szemlélő, a néző össze képes majd rakni a teljes képet. Görög úgy érzi, hogy valamely állapotot illetve állapotok egymásutánját mutatják meg, melyben költészet, képzelet, valós és képzelt sértettség vegyül egymással.

Abban biztos, hogy ilyen munkában még sohasem vett részt, de ez a tíz ember itt, most megpróbált valami olyasmit amit eddig nem csinált, és az előbb említett laza szálak mentén létre akar hozni egy produkciót. Lenyomatot adni, érzéseket fölmutatni a feladat, ami nem könnyű ennyire kevéssé összefogott szöveten belül. Hozzáteszi, hogy ami most készül, az semmi esetre sem nevezhető hagyományos színháznak. Leginkább a kísérlet a megfelelő szó rá. Viszonylag kevés támpontot kap majd a néző a megszokott előadásokhoz képest, de azok, akik vevők az ilyenfajta színházra biztosan élményekkel megrakva távoznak majd a bemutató után.