Ettől azonban még nem lenne különleges ez a bemutató. Attól válik azzá, hogy a többi szerepet egri gyerekek, fiatalok énekelték. Márpedig egy operát így, ennyi gyerekkel, gyerekhanggal előadni nem csak merész, de vakmerő vállalkozás. A rendező azonban pontosan tudta, mire és kikkel vállalkozik, hisz olyan színház-pedagógiai, rendezői előképekkel rendelkezik, mely nem csak lehetőséget adott erre a próbálkozásra, de szinte következett eddigi munkáiból. Venczel Valentin ugyanis a Forrás falain belül már remek rendezéseket tud fölmutatni gyermekszínjátszókkal. Gondoljunk csak a Szentivánéji álom, vagy Vedekind A tavasz ébredése című darabjaira. A zenés műfajban is kipróbálta már növendékeit, hisz folyamatosan játszották a Dobó téren az Eger kis csillagai című Zalán Tibor–Huzella Péter művet. Nem alapok nélkül vágta tehát fejszéjét ekkora fába. Itt már nem arról volt szó, hogy gyerekek kedvesen mozognak, énekelgetnek a színpadon, hanem igazi közös színházi mű született. A professzionális és az amatőr színjátszásnak, éneklésnek egy olyan elegye, mely harmonikus összhangot hozott létre az alkotási folyamat és az előadások során egyaránt az Egri Szimfonikus Zenekarból alakult kamarazenekar remek közreműködésével. Remélhetően a Pomádé király új ruhája jó néhány további előadást él még meg Egerben és az ország vagy a világ más színpadain is.