|
Andrási Imre koreográfus a Pomádé királyról és a gyerekekről
Ebner (Egres) Béla 2004.08.08. 14:23
–Koreográfusi múltjáról mit lehet tudni?
– Immár tizennégy éve igen sokat dolgozom, leggyakrabban Kaposváron fordulok elő, ahol már majdnem családtag vagyok. Ott végigdolgoztam a repertoárt, zenés, prózai és gyermekdarabokat is csináltam. Klasszikust, modernet, operettet, mindent. Ezen kívül az országban sokhelyütt megfordultam. Most már könnyebb azt számon tartani, hol nem dolgoztam még.
-Operát koreografált-e már? –Az még hiányzott a repertoáromból. Ez az első opera, melynek a mozgásait én készítem el. Ez nekem is ősbemutató. – Mennyiben jelent plusz feladatot, hogy gyerekekkel kell a mozgásokat megkomponálni? – Részben könnyebb, részben nehezebb. Könnyebb, mert sokkal lelkesebbek, mint a felnőttek, annyival pedig nehezebb, amennyivel egy gyerek fegyelmezetlenebb, mint egy felnőtt művész. Egyébként semmi probléma nincs velük. –Mikor fegyelmezetlenek? – Ha fáradtak, akkor már nehéz velük. Itt is kiderült, hogy két és fél-, háromórai munka után már használhatatlan a társaság. Olyankor már nem szoktunk újat venni, csak rögzítünk, vagy a régit gyakoroljuk. –Milyen mozgásokra épít a produkcióban, illetve inkább táncokról, vagy a teljes darab mozgásrendszeréről van szó? –Az egész produkció egy nagy mozgás, melyben helyenként vannak afféle betéteknek nevezhető dolgok. A mozgásokat a gyerekekre találtam ki, semmiféle előzetes koncepcióm nem volt, a rendezővel való konzultáción kívül. Rájuk készült, ami belőlük, meg belőlem jött. Hangulatában olyan, amilyen a zene. Kerülni akartuk az operai kliséket. Nem akartunk olyat, amikor a kórus csak áll és nagyon énekel, legfeljebb széttárja a kezét. Nem, ez egy mozgalmas, mozgásokkal telerakott színházi előadás, ami olyan kilencven perces, ebből pedig hatvan perc tiszta mozgás. Látványos és szerintem szép produkció.
| |