| ÍGY TÁNCOLTOK TI : Az ötös számú fogoly a vágóhídon
Két darab, két estén az Erlau Táncfesztiválon |
Az ötös számú fogoly a vágóhídon
Két darab, két estén az Erlau Táncfesztiválon
Ebner (Egres) Béla 2004.08.05. 00:58
 A nyári szelek péntekre elfújták az addig makacskodó esőfelhőket a Líceum fölül, így semmi akadálya sem volt, hogy a Szegedi Kortárs Balett repertoárjából az idei vezérhajó, A Tragika és a Carmen beúszhasson a muzsika szárnyán.
Az est első részében az a darab került színre, melyet Schubert IV. szimfóniájára alkotott a német koreográfus, Martin Stiefermann. Franz Schubert ennek a művének Die Tragische címet adta, mely rengeteg gondolatot indíthat el az alkotóban. Stiefermann egy nő, egy asszony életét jeleníti meg nagyon pontosan kidolgozott táncos jelképrendszer segítségével. A Markovics Ágnes által fantasztikusan táncolt főszerep valóban maga a tragika, akinek léte, életének stációi valóban tragédiák, kapcsolatai tragédiáinak pilléreire helyeződnek születéstől a halálig. Az anya (Nemes Zsófia), a férj (Fodor Zoltán), a megszült, nevelt és eltemetett gyermek s a barátnő (Nicole van Gent) jelentik azokat a létmeghatározó találkozásokat, melyek végigkísérik élethosszon át a hősnőt, aki távolról sem hős, “csak” mindennapjaink része. A koreográfus mindezt az állat- vagy rovarvilághoz hasonlítva állítja elénk – hatásosan. Elegánsan von párhuzamot az emberi tudatos létezés és az állati ösztönlét között a tojásrakástól a bebábozódáson, abból való újjászületésen át a kicsinyét szájából etető anya képéig. Mindezek a képek összességében egy olyan életet vetítenek elénk, mely egyáltalán nem különleges, sokkal inkább hétköznapi és ilyen mivoltában bátran állíthatjuk, hogy tragikus.
Egyes, Kettes, Hármas, Négyes, Ötös! Szólítja sorra foglyait az őr az est második részének elején, mely igazi esztétikai izgalmat ígért, hisz a Carmen olyan mű, mely kikerülhetetlen a balettirodalomban és repertoárokban. Mára megszokhattuk, hogy számtalan módon lehet közelíteni egy mégoly klasszikus történethez, mint Carmené, az alkotók mégis tudnak még meglepetéseket szerezni. A szegediek Carmenjét egy izraeli koreográfus, Uri Ivgi álmodta színpadra, s tette ezt származásából és a történelem szorításából adódó elhivatottsággal és fantáziával. Lehet, hogy első pillanatban megdöbbenést vált ki, hogy ez a mű, ez a történet egy haláltábor barakkjainak falai közt is játszódhat. Ha az alkotó az első megdöbbenést követően képes következetesen megmutatni jól végiggondolt koncepcióját, még a fanyalgó, csak a klasszikus formanyelvet és feldolgozásokat elfogadó néző is képes belehelyezkedni ilyen, az eredetitől teljes mértékben eltérő környezetbe. Uri Ivgi pedig nem enged egyetlen szálat sem lazára, erőlködés nélkül képes arra, hogy elhiggyük, nem is történhetnek meg máshol ezek az események, csak egy ilyen tábor elembertelenedett világában, mely állhat bárhol a világban, Birkenautól a Gulagig. Emberi nemünk ezen szégyenéről pedig elfeledkeznünk a táncszínpadokon sem szabad! A különleges környezet önmagában még kevés lenne a sikerhez, de a történetmesélés és a sajátos táncnyelv minden kérdésre választ, mégpedig egyértelmű mozgásfeleletet ad. A Kortárs Balett táncosai pedig őszinte és kiváló partnerek ebben a kísérletben. Barta Dóra Carmenje magával ragadó, lüktető, érzékeny, technikailag tökéletesen kiforrott alakítás, az utóbbi évek egyik legjobbika. De Fodor Zoltán Joséja, aki a tábor egyik őre, és Finta Gábor Torrerója, aki viszont rab a lágerben is magával ragadó. A Schindler listája című film óta tudjuk, hogy a szürke környezetben mennyire erős hatást ér el egy néha fölvillanó piros szín. Itt a főhősnő bugyija az, mely vörösségével újra és újra magára vonja a figyelmet, és persze arra is, hogy bármilyen szélsőséges, embertelen körülmények közt is kell élni vagy halni, a sexus valamilyen formában mindig jelen van és jelen lesz és meghatározza a sarkaiból kifordult világok mindennapjait is.
*
A III. Erlau Táncfesztivál ma este a nyitónapról eső miatt elmaradt Requiemmel folytatódik, majd szerdán a Budapest Táncegyüttes Drakula című táncjátéka kerül színre, melynek rendezője Csizmadia Tibor, koreográfus-rendezője pedig Zsuráfszki Zoltán.
| |
