– Változtak-e, s ha igen, mennyiben azok az elképzelések, amelyekkel nekifogtak az Erlau Táncfesztivál szervezésének?

– Az évad során rengeteg a dolgunk. Én sok produkciót hozok létre, Barta Dóra pedig rengeteget táncol, ezért nehéz még erre a fesztiválra is koncentrálni. Dóri persze mindent megtesz a rendezvénysorozat sikeréért. A kérdés azonban jogos, hiszen az a terv, mely tavaly arra mutatott, hogy nagyobb szabású, többművészeti fesztivállá nője ki magát, egyelőre várat magára. Az például, hogy nemzetközi együtteseket is meghívjunk, nem elképzelhetetlen álom. Az idei programban ha áttételesen is, de megvalósul ez a cél. Magyar társulatokon keresztül, de külföldi koreográfusok alkotásait is láthatja a közönség. Gondolok itt az Argentin tangó estre, melyben már az alap is egy latin tánc, de a Szegedi Kortárs Balettnek egy argentin koreográfus, Roberto Galvan alkotta meg a produkciót. Így első kézből ismerjük meg a tangó történetét modern táncba átültetve. A másik estünkön – melyben a Tragika és a Carmen darabok láthatók majd – az első részben Schubert IV. Szimfóniájára Die Tragische – A tragika címen Marti Schiefermann német koreográfus alkotását láthatják. Vele csereakcióban dolgoztunk az elmúlt évben. Én az ő oldenburgi társulatánál koreografáltam egy Carment, ő nálunk készítette el a fent nevezett Schubert-darabot, miközben a ma már Amszterdamban élő izraeli koreográfus Szegeden készített számunkra Carmen-előadást. Ezért a mi bemutatónk – amit Egerben is láthat a közönség – egy Tragika–Carmen előadás volt, két külföldi koreográfussal, Oldenburgban szintén Tragika–Carmen volt, az első ugyanazzal a koreográfiával, mint nálunk, a Carmen azonban az én Carmenem volt. Tehát érdekes nemzetközi projektet sikerült létrehozni. Az egriek számára ezenfelül külön érdekesség, hogy az itt jól ismert, remek táncosnő, Barta Dóra táncolja Carment. Méltó folytatásaként a Líceum udvarán már megcsodált Bolerónak, vagy a Csodálatos mandarinnak, melyeknek főszereplője volt. De nem csak a szegediek, hanem a Pécsi Balett is olyan produkciót hoz a fesztiválra, melynek külföldi koreográfusa van, aki nem más, mint Jorma Elo, a Holland Nemzeti Táncszínház vezető táncosa és koreográfusa. Tavaly is láthattuk alkotását Egerben.

– A másik érdekesség, hogy van a programban egy darab, melyet rendezőként Csizmadia Tibor, az egri Gárdonyi Géza Színház igazgató-főrendezője jegyez, s amely koreográfus-rendezőjének, Zsuráfszki Zoltánnak a neve sem cseng idegenül az egri színházszeretők fülében, hisz láthattuk már munkáját itteni színpadon. Véletlen vagy tudatos választás miatt került ez a produkció a műsortervbe?

– Tulajdonképpen véletlenül esett a választás a Budapest Táncegyüttes ezen produkciójára. Semmiféle „politikus szándék” nem vezérelt bennünket, de örülünk, hogy így alakult. Ez esetben leginkább a program volt az, ami a Drakula című produkció mellett szólt. Olyan darabokat akarunk ugyanis hozni, melyek közönségvonzó produkciók, és előrelendítik a táncművészet megszerettetésének az ügyét. Így, ha már néptáncról volt szó, egyértelműnek tűnt, hogy egy olyan koreográfus munkáját hívjuk, aki rengeteget tett eddig is a néptánc és a tánc ügyéért, ráadásul az előadás címe, a Drakula is vonzó lehet a közönség számára. Az pedig, hogy ebben a műben az egri színidirektor együttműködik Zsuráfszkival, jó párosítást jelent ahhoz, hogy nagy várakozással nézzünk a produkció elé.

– Tavaly a fesztivál zárása után olyan terveket szövögettek, hogy idén élőzenei produkciók is színesítik majd a fesztiválpalettát. Mi lett ezzel az elképzeléssel?

– Éppen az előbb említett Drakula élő zenétől kísérve kerül színre, és az Argentin tangó est is részben élőzenei kísérettel lesz látható. Persze az élőzenei kíséret elsősorban pénzkérdés. Például Szegeden és a Thália Színházban is sokat játszottuk zenekari és kóruskísérettel, operaénekesekkel a Requiemet, de az sajnos rengeteg pénzbe kerül. Sajnálom, hogy most nem tudtuk ezt ide összeszervezni.

– A Requiemet említette, és ezzel vissza is kanyarodtunk a saját produkciókhoz. A Carmen-előadásukról mit kell tudnunk?

– Hagyományos előadásnak semmi esetre sem nevezhető. A koreográfus származása miatt ez egy ízig-vérig izraeli koreográfia. Részben az izraeli modern tánc nagyon erős vonulat a világban, Uri Ivgi pedig ennek a vonalnak markáns képviselője. Gondolatisága is erősen izraeli. Az ő felfogásában a darab egy munkatáborban játszódik, ahol a roppant állati és durva őrök közt van Jose, és a rabok közt van Carmen, aki nem tűri a bezártságot, és mindenképpen szabadságra vágyik. A két főszereplőt ebben az előadásban egészen különleges módon kapcsolja össze a koreográfus.

– Most, az első bemutató, illetve az első fölcsattanó tapsok előtt hogyan látja, sikerült megvalósítani azt, amit elterveztek a harmadik alkalommal megrendezett Erlau Táncfesztiválra?

– Bevallottan több olyan produkciót hozunk ide, melyek hozzánk kötődnek. Szeretnénk bemutatni azt itt is, hogy mit csinálunk egész évben, mindaddig, míg nem jutunk el Egerbe. Így a produkciók egy része a Szegedi Kortárs Baletthez, annak legújabb produkcióihoz kapcsolódik. Ha pedig elolvassuk a címeket, azt láthatjuk, hogy rendkívül színes és vonzó program várja két héten át Eger táncszínház-szerető közönségét és a városba látogató külföldi vagy hazai vendégeket. A városnak fontos ugyanis, hogy kulturálisan, színházkultúra terén is nagy vonzerővel bírjon.