| KULISSZA : Őszintének lenni magunkhoz is Hüse Csabával a Kísértetekről |
Őszintének lenni magunkhoz is Hüse Csabával a Kísértetekről
Pilisy Csenge 2006.03.04. 16:10
Talán kevesen tudják Hüse Csabáról, hogy szereti a pipákat. Nem is annyira szívni, mint kézbe fogni, simogatni. Kezében a darabban is szereplő pipával ül le beszélgetni – már készül az előadásra.
– Négy pipám van – újságolja –, egy török, két magyar és ez a dán pipa, ami – úgy gondolom – skandináv jellege miatt illik Ibsenhez. Tizenhárom éve vagyok a pályán, de érdekes, itthon a közönség zenés darabokban látott eddig, Kecskeméten pedig inkább prózai szerepeket kaptam.
Osvald az első komolyabb drámai szerepem az egri stúdiószínpadon. Rá kell készülni, hangolódni, már egy órával korábban bent vagyok a színházban, átnézem a szöveget. Egyébként is nagyon komolyan vettem ezt a feladatot. Szerettem a próbafolyamatot, ahogy megbeszéltük, kiveséztük a darabot, lehántottuk a rétegeit.
– A Kísértetek Ibsen ritkán játszott műve. Ennyire nehéz megfejteni, vagy bizonyos karakterek kellenek hozzá, amelyek nem minden társulatban vannak meg?
– Nem ismertem előtte, pedig zseniális dráma. Rendkívül pontos, de élvezetes játékot igényel. Nem volt nehéz, mert élveztem minden percét, pedig nagyon kellett koncentrálni. Egy-egy gondolatnak már jelen kell lennie kimondatlanul is a színpadon jóval korábban, mint amikor az a szituációban jelentést kap. Belül nagyon meg kell dolgozni minden egyes apró mozdulatért. Nagyon sokat segített ebben Fekete Györgyi időtlen díszlete, ami kifejezi, hogy valójában kortalan a darab. Sokféle mondanivalója van, de számomra az a legfontosabb, hogy őszinték legyünk magunkhoz, mert előbb-utóbb úgyis kibukik, ha valamit nem merünk bevallani még önmagunknak sem. Egyetértek Ibsennel abban, hogy mindennek a család az alapja. Ha ezen belül nem vagyunk őszinték egymáshoz, ha hazugságban növünk fel, akkor nem lehet csodát várni a társadalomban sem.
| |