– Van egy csodálatos jelenete az előadásnak, amikor is Tevje fájdalmas haraggal, de búcsúzik Havától, és bár átkozódva, de kicsi madaramnak szólítja, a saját útját kereső és arra lépő lányát. Mit érez a színfalak mögött, amikor ezt hallja?

– Most én is búcsúzom ettől a színháztól, ezért mindig összeszorul a szívem, amikor Haumann Péter énekli ezt a dalt, mellyel búcsúzik a lányától. Nagyon nehéz utána kimenni a színpadra és még nehezebb megszólalni. De igyekszem nem erre gondolni, hisz van még itt hét előadásom, ezek erejéig pedig még itt vagyok Egerben. Utána viszont elköltözöm.

– Hova viszi az útja, sorsa?

– Szegedre megyek. Az évadzárón ugyan a direktorunk elbúcsúzott azoktól, akik elszerződnek innen, de akkor az én nevem még nem hangzott el, hisz még nem írtam alá a szerződést a Szegedi Nemzeti Színházzal, de én már tudtam róla, hogy innen el fogok menni. Pár nappal később érkezett meg a szerződésem és azóta végleges, hogy megyek. Örülök annak, hogy Csizmadia Tibor, az igazgatóm kedves, segítőkész és aranyos volt ebben a helyzetben. Amire szükségem is volt, hisz ilyen még nem történt velem, hogy itt aláírjak egy szerződést és utána kapjak egyet egy másik színháztól. Valóban mindenben segített és segít nekem! Végül is úgy búcsúztam el, hogy ha bármi történne, akkor vissza tudok ide jönni.

– Mi várja Szegeden?

– Vár egy új társulat, ahol szinte senkit sem ismerek, vár egy nagy szerep, melynek augusztusban lesz az olvasópróbája, ez pedig Chava a Hegedűs a háztetőnben, tehát éppen az, amit most itt játszom. Gregor József lesz Tevje, Törőcsik Mari Gulde, úgyhogy nagyon várom, mert ismét hatalmas egyéniségekkel játszhatom, csakúgy mint Egerben. Nem is bánom, hogy elsőre egy már általam ismert figurát kell eljátszanom. Persze a felfogás egészen más lesz, tehát nem ugyanezt kell csinálnom Schwajda György rendezésében.

– Hogyan került Szeged egyáltalán képbe, pontosabban, hogy került Ön a szegedi színház látókörébe?

– Bal Józseffel, aki most ott művészeti igazgató együtt dolgoztam a Legkisebb boszorkányban két éve. Ő pedzegette már rég, hogy menjek le oda játszani, aztán egyszer csak ez a hívás konkréttá vált, majd egy kétségek közt eltelt hét után beszéltem Csizmadia Tiborral és ő elengedett, mert nem szeretne a karrierem útjába állni. Segített abban is, hogy nehogy előnytelen szerződést kössek, törődött tehát velem, meg a jövőmmel.

– Hava szerepén kívül mik várnak még Önre Szegeden?

– Szép szerepek elé nézek, a Hegedűs után egy új Schwajda-darabban játszom majd, folytatom az Éjjeli menedékhellyel, melyben a tüdőbajos lányt fogom alakítani, majd a Dollár papával zárom az évadot.

– Véglegesen búcsút int Egernek?

– Nem szeretnék végleg elbúcsúzni. Itt van az otthonom, itt vannak a barátaim, itt az életem. Most úgy érzem, elmegyek kirándulni. Körülnézek a világban. Kellenek az új impulzusok ezen a pályán.

– Sok jó impulzust kívánunk és visszavárjuk Egerbe!

– Visszajövök, ígérem…!