– A hülyéje afféle igazi vígjáték. Mennyiben nagyobb teher ilyet játszani, mint például drámát?

– Mindannyiunk számára sokkal nagyobb teher – véli Gál Kristóf. Nekem személyesen talán még többet, mert én drámai alkat vagyok, ezért még inkább oda kell figyelnem. Ebben a műfajban a pontosság a legfontosabb, s most éppen ezt próbálja belénk verni a rendező, Máté Gábor. Természetesen először meg kellett teremteni mindazt, ami a figurák mögött van, most pedig a pontosságra kell törekednünk. Itt nem lehet megvárni, hogy majd megszületnek az egyes mondatok, itt mindegyiknek ott és akkor kell megszólalni, amikor annak helye van. Ha ez megvalósul, akkor működni is fog.

– És az a szerep, amit játszik, hogyan fog működni.? Ez ugyanis egy igazi hősszerelmes vagy inkább nőcsábász.

– Ő az egyetlen agglegény az összes házas között, így a nők cserélgetik egymás bugyiját a szobájában és emellett nagyon tetszik neki Vatelin úr felesége, akit Kovács Patrícia játszik. Nem hősszerelmes tehát, hanem egy hős nőzabáló. Az az érdekesség, hogy a többiekkel ellentétben én a magánéletben házas vagyok. Lehet, hogy ez a rendezőtől egyfajta pedagógiai húzás is a szereposztásban, hogy éppen rám – akinek gyermeke van és biztos családban élek –, osztotta ezt a figurát.

– Ha már a pedagógiánál tartunk, Máté Gábor osztályfőnökük volt, s most az Éjjeli menedékhely után ismét együtt dolgozik mindannyiukkal, akik egy osztályban végeztek a színművészetin. Folytatja most is a tanításukat?

Valóban mind az öten benne vagyunk ebben a produkcióban, de nem tudom igazán a választ, mert nem tudom, milyen akkor, amikor másokkal dolgozik. Szerintem olyan alkat, olyan jó színész és a szakmájának olyan tudatos birtokosa, hogy ettől remek rendező és pedagógus vagy tanár is. Azok a színészek, akik mögött azért már évek rutinja áll, mint Kaszás Gergő vagy Anger Zsolt is kapnak tőle valamilyen újdonságot véleményem szerint. Mi, akiknek két és fél év van a hátunk mögött azóta, hogy kikerültünk az egyetemről, természetesen lényegesen többet tanulunk. Most próbáltam többször kiülni próbát nézni és az volt a benyomásom, hogy bárki tanulhat tőle. Jó, Fekete Györgyi talán nem, de lehet, hogy még ő, aki nagyon tapasztalt, is kaphat új dolgokat. Éppen a napokban beszélgettünk és azt mondta, hogy ilyen rendezővel még nem találkozott, aki egyrészt ennyire hagyná, a színészt, hogy megvalósítsa elképzeléseit, mégis kézben tartja és jól irányítja az embert. Ebből a megjegyzéséből arra következtetek, hogy neki is ad valami többletet A hülyéje próbafolyamata.

***

Fekete Györgyit szembesítem Gál Kristóf megjegyzésével.

– Természetesen mindig tanulhat az ember, ha olyan rendezővel dolgozik, akit eddig nem ismert – állítja a színésznő. De alapvetően nem úgy működik a dolog, hogy van egy alap, melyre újabb rétegek rakódnak az idők során és így egyre magasabbról lehet nekivágni egy-egy szerep megformálásának. Nem, mindig a legalul kell kezdeni az építkezést, mindig a nulláról kell megszülni egy-egy szerepet.

– Úgy tűnik, szereti a karakteres figurákat, mint Mme. Pichardé.

– Igen, mert minden emberben többféle karakter rejlik. Jó kibányászni esendőségeinket, hibáinkat, gyarlóságainkat, a jó és a rossz jellemvonásainkat egyaránt. Jelen esetben ilyen például a fogyatékosság, a huszonöt éves, kicsit már megunt házasság.

– S milyen egy ilyen, süket asszony figuráját megjeleníteni?

– Mivel nem hallja a körülötte lévő világot, csak a testbeszédet érti, ebből születik a komikuma a dolognak, hogy a gesztusokat félreérti. Azért érdekes, mert ebbe a helyzetbe bele kell éreznie, élnie magát az embernek. Először, a szövegkönyv olvasásakor teljesen kihagytam azokat a részeket, amiket mások a jelenlétemben beszélnek. Éppen azért, hogy ne befolyásoljon. A próbákon óhatatlanul hallom, amit mondanak, ezért bedugtam a fülemet, hogy valóban kiderüljön, mik azok a gesztusok, amik esetleg kevesek nekem ahhoz, hogy megértsem a körülöttem zajló történéseket. Természetesen arra törekszem, hogy ne legyen bántó az alakítás, ne legyen olyan, ami a fogyatékossággal élő embereket bármiképpen is kifigurázná. Nem karikírozni akarok, hanem csak a szituációktól várom, hogy kacagtassanak. Tanulmányoztam is a siketek életét, kommunikációs lehetőségeiket a siketek iskolájában és ezen tapasztalatokkal fölvértezve igyekszem megmutatni mindezt a színpadon. Külön nehézség, hogy a restül hallók beszéd közbeni artikulációja is különbözik az halló emberekétől, mégis úgy kell megszólalnom a színpadon, hogy az érthető legyen a közönség számára, de érződjön ez a furcsaság. Ebben az izgalmas szerepformálásban sokat segít Máté Gábor, aki hagyja, hogy kipróbáljam magam, hogy megtaláljam az igazi hangomat az előadásban, mindamellett, hogy nagyon pontosan tudja, milyennek akar látni majd a bemutatón és az előadásokon.