| KULISSZA : Bohózat előadásakor a nevetés a legfőbb mérce
Bemutató előtt Feydeau: A hülyéje |
Bohózat előadásakor a nevetés a legfőbb mérce
Bemutató előtt Feydeau: A hülyéje
Egres Béla 2006.01.17. 02:32
Máté Gábor másodszor rendez Egerben. Ez alkalommal egy igazi vígjátékot, a „farce”, a bohózat legjelesebb francia képviselőjének művét. A rendezővel beszélgettünk a készülő előadásról.
– Vígjátékot, különösen Feydeau-t rendezni kényes, vagy inkább nehéz dolog. Mennyiben nehezebb, mint drámát színre vinni?
– Azért nehezebb, mert rögtön lemérhető, hogy sikerült-e – véli Máté Gábor. – Amikor egy tragédiában csönd van, gondolhatja az ember, hogy hatást ért el, de jelentheti az unalmat is. Ám ha egy ilyen előadásnál nem nevet a néző, az akkor nem sikerült.
– Hogyan lehet a közönséget megnevettetni?
– Jó darab kell hozzá, jó szöveg, Feydeau ezt tudta, az biztos.
– Kié a felelősség, a rendezőé vagy a színészeké?
– Természetesen lehet azt mondani, hogy a rendezőé, de azért a színészeknek is van jócskán.
– Ismét sok fiatallal dolgozik együtt. Tudható, hogy a vígjátékjátszás a legnehezebb a színészeknek. Talán több tapasztalat kell hozzá.
– Ez nem kor kérdése. A tapasztalatot megszerzik a próbák folyamán, mert azt nem lehet máshonnan megkapni. Egy másik darabban szerzett tapasztalat mit sem ér. Ezt a közönséggel együtt kell tanulni. Amikor már előadtunk egy darabot, a színésznek meg kell tanulnia, hogy azt a néző hogyan veszi, és valamelyest ehhez kell idomulnia. Ez persze nem azt jelenti, hogy loholni kéne a közönség után, de minden előadásnak megvannak azok a sajátosságai, melyeket hiába próbál be a színész, mert a teli nézőtér előtt egy új előadás születik. Mely szerencsés esetben nagyon hasonlít ahhoz, ami a próbák alatt kialakult.
– Ha már a próbáknál tartunk. Ez az a műfaj, ahol nagyon „takkra”, pontosan kell dolgozni. Elég lesz arra a próbafolyamatra szánt idő, hogy minden a helyére kerüljön?
– Próbálunk rendesen, haladunk is, ahogy elképzeltem, ezért lehetségesnek tartom, hogy teljesen kész leszünk a bemutatóra. Nyolc évet dolgoztam vidéken, és soha sehol nem volt több idő egy színdarabra, mint most erre. Ennyi idő alatt meg kell tudni csinálni.
– Talán az utóbbi időben kicsit elkényelmesedtünk?
– A múlt évadban az Éjjeli menedékhelyet talán két nappal próbáltam tovább, mint ezt fogom. Nem hiszem, hogy ez a két nap bármit számítana. Az azonban tény, hogy Budapesten hoszszabb próbaidők vannak. Egy vidéki színház nem repertoárral dolgozik, hanem mindig új bemutatót kell, hogy tartson, míg a fővárosban rengeteg folyamatosan, évekig játszható előadás fut.
– Az említett Gorkij-darab keményebb, nehezebb volt, mint ez. Melyiket szereti jobban?
– Feydeau abszolút kedvenc színpadi szerzőim közé tartozik. A mesterségnek tökéletesen a birtokában volt, és nagyon mély emberismerettel rendelkezett. A bohózatot pedig szereti a néző, mert ki ne szeretne nevetni! Ezenfelül remek színészekkel dolgozom ismét.
| |
