Kicsoda S�rbog�rdi Jol�n?

Ma m�r azt mondom: mindig az a sz�n�szn�, aki �ppen j�tssza.

Mi�rt „kellett” meg�rnod?

Kilenc �vig voltam a Jelenkor szerkeszt�je. Valamelyest megismertem azt az embert�pust, mely az �r�s�rt �let�t �s v�r�t is adn�, an�lk�l, hogy felismern�, nem �rt hozz�. A dilett�nsokr�l van sz�, az irodalom esetlen, tragikomikus peremfigur�ir�l, akik nagyon el akarnak mondani valamit, de nagyon rosszul �rnak.

Ahogy �regszem, egyre t�bbsz�r megk�rdezem magamt�l: egy j� �r� t�bb �s jobb �rzelmet is birtokol m�sokn�l csak az�rt, mert �gyesen b�nik a nyelvvel? A v�laszom egyre ink�bb: nem. Az �vek sor�n ezek a kedves �s rem�nytelen dilett�nsok egyre k�zelebb ker�ltek a sz�vemhez. Egyr�szt, mert valahol mindny�jan dilett�nsok vagyunk az �letben. M�sr�szt valamire val� irodalom soha nem volt meg a megal�zottak �s megszomor�tottak sorsa ir�nt �rzett �szinte r�szv�t n�lk�l. R�szv�t n�lk�l nincs m�v�szet. A t�k�letes �s sikeres h�s�ket meghagyom a ponyvareg�ny�r�knak.

Minden �r�sod tele van nyelvi viccekkel. Az Ibus�r is – ennek ellen�re a t�rt�net maga nagyon szomor�.

Az �letben is minden tragikomikus. Az a nyelvi k�pz�dm�ny �rdekel, ahol tragikum �s komikum egy�tt van jelen. A katarzis mindig ilyen hat�rhelyzetekben j�n l�tre. Ezzel az el�ad�sokon is szembes�lnek a n�z�k: sokszor meg�lik azt az �llapotot, hogy s�rhatn�kjuk van, de k�zben kibuggyan bel�l�k a nevet�s, vagy �ppen ford�tva.