- Az évek során ránk rakódott kérget sikerül lehántani?

- Ez nem mindig könnyű, de meg kell próbálni. El kell hinnünk Bokának azt, hogy akik közt harag van, azok most rögtön béküljenek ki, mert nem lehet úgy valamiért küzdeni, hogy közben privát érdekek vezérelnek minket. A gyermek, a játék utáni vágy nagyon ott él a színészekben, látni kéne őket, amikor a próbákon a focilabda a közelükbe kerül. De ezt a felszabadultságot nem csak a labda, de egy gittegyleti közgyűlés hangulata, egy szavazás, egy közös harc is képes megteremteni.

- Ezek az önfelszabadító dolgok a felnőtt létnek is sajátjai?

- Ez abban a korban - és ma is - a felnőtt létnek egy parafrázisa, mégpedig egy olyan időszakból, amikor a gyerekek hamarabb váltak felnőttekké. Véleményem szerint a gittegyletet azért tiltják, mert nem engedik be az ideológiát az iskolába. Mert nem engedheti meg az iskola, hogy egyfajta ideológiai alapon hagyjon szerveződni nebulókat. A könyv és mi is azt akarjuk bemutatni, hogy az embernek mégis menynyire sajátja ez a fajta társadalmi szerveződés, szervezkedés, valamint az alá- és fölérendeltségek, érdekkörök megteremtése abból a célból, hogy védjük magunkat másokkal szemben. Ez képeződik le minden eseményben, hogy nem csak egyének vagyunk, de egymásért is létezünk, ha van valami, akkor annak hűséggel tartozunk. Milyen furcsa, hogy leginkább azok az emberek fizetnek rá, akiket nem ismerünk, akik elvesznek a tömegben, meg akik belehalnak. Molnár Ferenc megírta már akkor, amivel most is nap mint nap szembesülni kényszerülünk. Mégpedig azt, hogy teli vagyunk posztumusz elismerésekkel. Egy művészből, akit kortársai csak szapultak, halálában zseni válik, a politikust, akit megaláztak, amikor már nincs, elismerik. Ez pedig így van a gyerektársadalomban is, csak ez esetben ott van a megbocsátás, hogy ők még gyerekek, érzelmeik őszinték, de kegyetlenek.

- Ez a kegyetlen őszinteség hol érhető tetten leginkább?

- A történet úgy van felépítve, hogy a gyerekek némi joggal, de gyorsan és felületesen ítélkeznek és indítják el Nemecseket ezen a végzetes úton. De benne van az is, hogy ő az egyetlen, akinek a sorsa beteljesedik. Bár ez áldozattal jár, mégis, az ő élete - a grundért, a hazáért, a többiekért és önmagáért - kerek egész. A többiekben pedig marad a kielégületlenség, a hiábavalóság-érzés. Megtanulnak valamit az életből, amit a felnőtt ember mégis elfelejt. Ennek a társaságnak a tagjai talán kicsit morgolódó, de a sorba beálló emberek lennének, egy ilyen történetet átélve azonban fel vannak vértezve, mint közösség. Születhet bennük egy ellenállás, egy kiállás. Nem sodródnak, mert egymásban találnak igazi erőt. Tapasztalatból tudják, hogy a gyerekkori harcokat meg kell ugyan vívni, de a megoldás nem az, hogy elvenni a másikét vagy elzavarni a másikat. Mert vannak, igenis vannak más, tisztán megélhető, becsületben megtartó megoldások is az életben.