Haumann Péter mellett a társat, a feleséget Molnár Piroska játssza, akit Egerben már végképp nem kell bemutatni, hisz az elmúlt év nyarán megcsodálhattuk a Koldusoperában, majd a kőszínház remek Száz év magány előadásának abszolút főszereplőjeként, amikor is nem csak azt a bizonyos százévnyi magányt, kesert és boldogságot, de az egész produkciót vitte a hátán. Saját bevallása szerint nagyon megszerette a várost, a színházat és a kolegákat, sőt azt is elárulta, hogy jövő tavasszal újabb vendégségbe érkezik, amikor is Bors néni szerepében csodálhatjuk majd meg.

Úgy érzi, hogy nem csak ő illeszkedett be vendégként a társulatba, de az itteniek is elfogadták, s most már úgy működnek együtt a színpadon, mintha mindig együtt játszottak volna.

Mint elmondja, nem először játssza Goldét a Hegedűs a háztetőnben, hisz a kaposvári előadásban - mely három évadon át hetvenöt előadást élt meg -, is ezt a szerepet kapta, Helyei László partnereként, aki akkor ott Tevjekét alakította. Mivel remek darabnak tartja a csodás zenékkel teletűzdelt musicalt, igazi öröm számára, hogy ismét eljátszhatja, mégpedig ilyen csodálatos színésztárssal, mint Haumann Péter és az összes ismert egri színész. Haumannal a Játékszínben immár négy éve játszanak együtt Molnár Ferenc Olimpia című darabjában, ahol szintén férjet és feleséget alakítanak. Így összeszokott párosnak tekínthetők, bár pályájuk során ritkán kerültek össze, kivéve néhány filmet. A kaposvári és az egri Hegedűs előadás közti különbséget elsősorban abban látja Molnár Piroska, hogy míg az ottani kőszínházi produkció volt ez a játék szabad ég alatt folyik, ezért mások a körülmények, a díszletezési lehetőségek, ami elsősorban a jelenetek közti változások gyorsaságát befolyásolja, de a darab, a zene ugyanaz, így nagy különbség nem lehet. A szerephez, Goldéhoz való viszonya sem változott azóta, és Béres Attila, az itteni előadás rendezője sem mondott mást vagy ellenkezőt a szerepről, mint amit annak idején Bezerédy Zoltán.

A szabad tér eleinte aggodalommal töltötte el a színészeket - mondja a művésznő -, hisz ez a darab, annak ellenére, hogy musical, teli van olyan intim, csendes, befelé forduló pillanatokkal, melyek - míg nem próbáltattak ki a gyakorlatban - nem lehetett tudni megélnek e ebben a hatalmas térben. A szabadban óhatatlanul úgy érzi a színész, hogy erőteljesebben, nagyobb ecsetvonásokkal kell dolgoznia, és ez gátja lehet a szerep árnyalt megformálásának. A visszajelzésekből azonban azt szűrte le, hogy nincs mitől tartaniuk, mert ezek a kényes jelenetek is remekül élnek az előadásban, és reméli, hogy a közönség is így éli majd meg a produkciót. Végezetül arra a kérdésre, hogy melyik a kedvenc jelenete mosolygó természetességgel válaszolja, hogy Guldénak mi is lehetne más, mint a gyönyörű Szeretsz engem duett.

Görög László nem szorul bemutatásra, hisz korábban két címszerepet, a Diótörőt és a Revizort játszotta Egerben, majd az előző Agria Játékokon a Kis-Dobó téri Kávéház című előadásban főszerepben láthattuk. Most ismét itt van, sőt, nem árulunk el titkot azzal sem, hogy a következő évad első stúdióbeli produkcióját, Steven Berkoff Nyafogók című színdarabját rendezi. Addig is Percsik, a forradalmár tanító szerepében láthatjuk a Hegedűs a háztetőnben. Mint elmondja, most jól jön, nem nyűg az hogy dolgozik. Lehet, hogy furcsán hangzik, de ebben az esetben nem az számít, milyen maga a munka, mennyire jó hangulatú a próbafolyamat, mennyire szolgál a nézők, a kolegák vagy önmaga épülésére. A munka a fontos. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne bosszankodna, ha valami nem sikerül, vagy ne örülne, ha valami jól megy.

A Hegedűs a háztetőn kapcsán elmondja, hogy vannak emblematikus musicalek, mint például a La Mancha lovagja, vagy ez, melyről szinte mindenkinek van filmélménye, vagy előadás élménye, de zenei emléke mindenképpen, és mint valami jó dolog ül meg az emberek emlékezetében. A próbák alatt azt állapította meg - mivel, mint Percsik alakítójának van alkalma másokat nézni a színpadon -, hogy ez egy nagyon helyes és érzelmes darab. A drámaisága, a prózai része is remek, melyre kiválóan épül ez az egészen különleges muzsika. Görög László megvallja, hogy a legutóbbi próbákon, amikor Tevje elveszti a harmadik lányát és azt énekli, hogy Madaram, kicsi madaram, mi történt mi velünk, mindig úgy érzi, hogy ezt a szerepet, ha megéli akkor nagyon jó lenne eljátszani, mert egy varázslatos szerep. Úgy gondolja és Haumann Péteren is úgy látja, hogy nagyon igénybe veszi az embert, nagy szerep, sok szöveggel, sok dallal és mozgékonysággal. Érzelmileg pedig nagy amplitúdók közt mozog, vidám, szomorú, tragikus, erős, gyenge, minden van benne, ettől csodálatos és egyben nehéz is. Elmondja, hogy egy darabot csak úgy lehet igazán megismerni, ha játszik benne az ember. Ez pedig egy örömteli, barátságos találkozás. Percsikről elmondja még, hogy ez egy helyes, kedves jó szerep, amit, ha valaki nagyon akar, tovább is gondolhat, hisz ez a fiú egy ilyen “forradalmár típus”, és igen is szembe kell nézni azzal, hogy volt ilyen a történelemben, hogy fiatalok lelkesedni tudtak olyan eszmékért, amikről mára kiderült, hogy nem is annyira lelkesülendő dolgok. De hát ma is lelkesednek a fiatalok mindenféle dolgokért, amit majd maguk is megmosolyognak. A történelemnek ez is része volt. Borzasztó nyomorultul éltek emberek, és egyfajta általános igazságérzet alapján...

(Keressük az anyag utolsó bekezdését - a szerk.)