Mezei Bence (14 �ves gimnazista, a darabban Nemecsek):

A P�l utcai fi�k hittek. Amiben hittek, azt az �let�k �r�n is megv�dt�k volna. Mindent nagyon komolyan vettek. Ma senki nem focizik, j�tszik t�z �v f�l�tt, mert az g�z. H�bor�sdi? Ugyan m�r, mondan�k, nincs is mit megv�deni, �s ha lenne is, minek. A mai gyerekeknek nincs hit�k. Nincs grund, nincs csapat. Mindenki �li a maga vil�g�t, megvan mag�ban.
Nekem ez a darab kalandos, �rdekes, izgalmas. H�bor�, v�r, homokbomb�k. De mindezt nem tudom m�r belek�pzelni egy mai vil�gba.

***

P�lfi Zolt�n (�ts Feri):

A szegedi b�rh�z melletti udvaron mindig nagyobbak fociztak, csak a kapuba engedtek be, mert ott kevesebbet b�n�zhattam �s m�g el is akadhatott bennem a labda. K�t sarokkal arr�bb volt egy elhagyatott t�r, anyu�k tiltottak t�le, persze mindig oda ment�nk �s persze mindig megvertek a m�g nagyobbak. De voltak j�tsz�helyek. Ma a j�t�k szeretete is kihal lassan. Mi szeg�nyek voltunk, nem volt j�t�k a boltban sem, h�t rongyb�l k�t�tt�nk labd�t, f�b�l faragtunk kardot. Most k�sz j�t�kokat lehet kapni. Fant�zia n�lk�l nincs grund, grund n�lk�l nincs k�z�ss�g.

***

G�l Krist�f (Boka):

T�bb grundom is volt. A csal�dom: h�t testv�r k�z�tt n�ttem fel. Egy egyh�zi fi�csoport, akikkel nyaranta nom�don t�boroztunk. Csak legyen patak, ahol lehet f�r�dni – szappan n�lk�l! Szab�ly volt �gy hagyni a term�szetet, ahogy tal�ltuk, a t�bort�z hely�t is befedt�k gyept�gl�val. A budai v�rban, ahol feln�ttem, k�t unokates�mmal ismert�nk minden bokrot. Ma ott s�t�lva sokszor k�nny sz�kik a szemembe. Eml�kszem egy kis t�rre, nagy buszokkal, k�zep�n egy csokis b�d� - im�dtunk ott n�zel�dni, fant�zi�lni. Ma se b�d�, se buszok, az eg�sz fel van t�rva tizen�t �ve. Persze, a vil�g v�ltozik. De az f�j, hogy nem vagyok m�r el�gg� gyerek. A sz�n�sz l�nyege, hogy ne vesz�tse el a gyerekkort, a j�t�kot, az �szintes�get.

*** 

Venczel Valentin (a nagy P�sztor):

A vajdas�gi Nagybecskereken az utc�nk mellett volt egy futballp�lya. Az �reges beton lel�t� alatt 50 m�tert is lehetett k�szni. K�l�nleges virtus volt, hogy a szomsz�d kos�rp�lya faszerkezetes trib�nj�re ki tud felm�szni, a tet� al�l kiszedni a ver�btoj�sokat. A mi p�ratlan oldalunk volt hat�ros a focip�ly�val, a „p�ros oldaliaknak” kellett bevenni�k a „grundot”. �rdekes, hogy csak a h�zak elhelyezked�se hat�rozta meg az �sszetartoz�st – mindk�t csapatban volt szerb, rom�n, magyar gyerek. Ott tanultam meg: a csapathoz tartoz�s �rdek n�lk�li, k�teles vagy seg�teni az igazi t�rsaidon.