Gyakran haszn�ljuk manaps�g azt a kifejez�st, hogy kultuszk�nyv, vagy kultuszm�, nos, b�rmennyire is elcs�pelt�k m�r ezeket a sz�kapcsolatokat, a Micimack� eset�ben ez teljesen hely�nval�! Mert Micimack� nem csak eml�k, amikor apa vagy anya est�nk�nt, k�nnyesre kacagott szemmel olvasott bel�le elalv�s el�tt, hanem feln�ttkorunk val�s�gos olvasm�ny�lm�nye is. Mert mi is olvastuk, olvassuk gyerekeinknek – meg �nmagunknak is –, mert mindig tal�lunk benne valami �jat, valamit, ami megnevettet, valamit, ami megr�kat �s valamit, amit az�ta elvesztett�nk, de �jra �s �jra meg akarunk tal�lni mostani �let�nkben is. Val�sz�n�leg ennek az elvesztett �rtatlans�gnak, naivs�gnak a keres�se vezette G�r�g L�szl�t, amikor sz�nre �lmodta Medveczky Medve �r t�rt�net�t azokkal a remek�l meg�rt jellemekkel, melyekkel mindennapjainkban tal�lkozunk az utc�n, a munkahely�nk�n, de �nmagunkban is. Ezeket a jellemeket – jellemhib�kat – pedig lehet szeretni, lehet rajtuk mosolyogni – ir�ni�val �s �nir�ni�val egyar�nt. A lombos f�k alatt pedig mindezek a sz�ps�gek �s szeretni val�s�gok felvonultak a M�sz�ros M�t� �ltal megform�lt c�mszerepl� pl�ssmack�, Malacka (Kov�cs Patr�cia), Nyuszi (R�cz J�nos), Bagoly (Feh�r Istv�n), Tigris (G�l Krist�f) Kanga (Fekete Gy�rgyi) �s persze a Kasz�s Gerg� alak�totta F�les szem�ly�ben. Ebben az olvasatban k�l�n�sen ez ut�bbi jelenthetett valami eg�szen �jat k�l�n�sen a feln�tt n�z�k sz�m�ra, akik ebben az alakban ismerhettek legink�bb �nmaguk feln�ttkorkeser�tette, gondokkal, h�ton hurcolt flusztr�ci�kkal teljes �let�kre.

S ha m�r lelki bajainkn�l tartunk, l�ssuk, mik ezek a bizonyos, h�tunkra rakott terhek, honnan eredeztethet�k magunkkal vonszolt, �t�r�k�tett bajaink. Igen abb�l a v�rzivataros, m�skor csak nyomaszt�-gy�tr� hist�ri�nkb�l, melyet nagyap�ink, ap�ink �s j�magunk is �t- �s meg�lt�nk az elm�lt n�h�ny ember�lt� alatt. T�rt�nelem �s a vel�nk �l� jelen keveredik, forog a t�ncok l�p�sein a Kis Dob� t�rre kivitt Dezsav� c�m� produkci�ban, melyet egy nagyon fiatal, m�gis a m�ltra fog�kony �s �rz�keny rendez�, Szab� M�t� �ll�tott sz�npadra m�g a k�sz�nh�zban. A Dezsav� azonban �j �letet �s �rtelmet kapott a meghitt kis t�r h�zai, vend�gl�i �ltal k�rbe�lelve. Kiny�lt a t�r �s kiny�lt a szellem, mely a zen�k, a t�ncok �ltal v�gigvezetett a t�rt�nelem ezen huszadik sz�zadi keser�, �des, n�ha hal�los, m�skor �lhet�nek t�n� id�szak�n. Annyi megv�laszolatlan k�rd�s, elhallgatott, -titkolt indulat, f�ligazs�g �s hazugs�g, sz�gyen �s szem�lyes b�szkes�g szeg�lyezte ezeknek a nemzed�keknek az �tj�t, amennyit tal�n sohasem s�r�tett a sors n�h�ny �vtizedbe. T�rt�nik mindez egyetlen sz� n�lk�l – ahogyan az egy mozg�ssz�nj�t�khoz illik –, csak azokon a dalokon �s t�ncokon kereszt�l, melyeket nagysz�leink, sz�leink �s magunk is hallgattunk-t�ncoltunk szem�lyes kicsi vagy nagyobb teraszainkon, kerthelyis�geinkben. T�ncoltak, t�ncoltunk, hogy felejts�nk, hogy m�gis gondolkodjunk, hogy t�l�lj�nk h�bor�t, forradalmat, rendszert �s rendszerv�ltoz�st.

Vajon mikor j�n el az az id�, amikor az az�ta eltelt id�re is �gy, �nmarcangol�, de szeretni val� b�lcsess�ggel tudunk majd visszan�zni…?
Mert visszan�zni kell �s lehet. Akkor is, ha ez a visszatekint�s egy olyan nosztalgi�ra vonatkozik, amihez �ppen az el�bbiekben emlegetett sorss�jtotta id�k miatt nem lehet k�z�nk, de igazi eml�k�nk sem.

A hippivil�g �s -mozgalom ismeretlen maradt sz�munkra testk�zelb�l, m�gis �rz�nk egyfajta kiel�g�tetlen v�gyakoz�st ir�nta. Az ir�nt a vil�g ir�nt, mely elz�rts�gunkban sohasem lehetett a saj�tunk. A Hair, melyet Csizmadia Tibor rendezett a L�ceum udvar�ra ilyen alkot�s. Az �ce�n t�ls� partj�n, a nagy k�k v�zen t�l bizonyosan m�s �rz�seket kelt, mert ott vannak hozz� k�thet� eml�kek. Vannak bar�tok, akik soha nem t�rtek vissza a T�vol-Kelet dzsungel�b�l, s vannak, akik visszat�rtek �s az�ta is tol�sz�kben cs�rgetik a McDonalds-os poh�rban az apr�t, s vannak, akik gy�ny�r�, vietnami l�nnyal oldalukon �lik az�ta is boldog, vagy m�r r�g nem felh�tlen �let�ket. �s vannak olyanok is, akik val�ban el�gett�k beh�v�ikat �s ink�bb v�lasztott�k a f�vet meg m�st a bambuszerd�k helyett. Mi, itt a keleti blokkban ezalatt sorkatonai szolg�latunkat t�lt�tt�k, a szerencs�tlenebbek pedig egyszer csak valahol az akkori Csehszlov�ki�ban tal�lt�k magukat egy tankba pr�selve, azt sem tudva mi�rt.

Itt a gond az egri Hairrel. Mert �r�m, hogy gyakorlatilag helyi er�kb�l siker�lt sz�npadra �ll�tani ezt a h�res musicalt, egri sz�n�szekkel, a remek egri Kupak Tam�s �s a s�rnyit�k egy�ttes �l� zen�j�vel. �r�m, hogy, hogy v�gre megsz�lalhatott itt is ez a darab, m�g ha nem is mindig �s mindenkin�l sz�lt igaz�n tiszt�n vagy ott, ahol kellett volna, de ezt a helyi n�z� tal�n eln�zi egy jovi�lis, eln�z� mosoly k�s�ret�ben. Csak az motoszk�l folyamatosan az ember fej�ben, hogy mi�rt itt, mi�rt most, mi�rt �ppen ezt �s f�leg mi�rt �gy…

Nem gondolom, hogy a Hairnek ne lenne 2005. magyar nyar�n aktualit�sa. Nem hiszem, hogy ne sz�lhatna m�sr�l, mint amir�l az eredeti, nagyon amerikai darab, vagy ak�r a film. Ma ism�t mennek a katon�k. Mennek Irakba, mennek Afganiszt�nba, mennek a d�lvid�kre. Ma is �rkeznek haza katon�k kopors�ban, nyomor�kon, lelkileg megnyomorodva. Ma m�r a rombol�s, a gyilkol�s, a rettenet h�zhoz j�n. H�zhoz Amerik�ban, h�zhoz Eur�p�ban, a Brit Szigeteken, Csecsenf�ld�n �s tal�n csak id� k�rd�se, hogy itt Magyarorsz�gon is. Ma sem lehet t�vol tartani magunkt�l mindazt, amir�l a Hair sz�lni akart akkor, amikor sz�letett, �s sz�lni tud most, amikor egy m�s k�zegben �jra bemutatj�k.
L�nyegesen t�bb �s m�s, mint amit a Csizmadia-f�le megfogalmaz�s – �s nem �jrafogalmaz�s – megenged. Mert hi�ba a j� alapanyag, hi�ba az elfogadhat� produkci�, ha nem mutat �nmag�n t�l, ha nem tal�l utat ahhoz a k�z�ns�ghez, azokhoz a lelkekhez, akiknek k�sz�lt.

Ahogyan utat tal�lt Micimack�, utat leltek a Dezsav� �rz�sei �s �rzelmei, �gy maradt k�v�l azon a bizonyos sz�vburkon a Hair, mellyel l�tsz�lag tal�n semmi baj sincs, m�gsem �gy sz�lt a L�ceum udvar�n, ahogy megsz�lalhatott, megsz�l�thatott volna.