| ÍGY TÁNCOLTOK TI : Tánc, zene, ruhaköltemények Varró Gabi Fashion Show and Performance |
Tánc, zene, ruhaköltemények Varró Gabi Fashion Show and Performance
Egres Béla 2005.08.11. 11:30
Sejthető volt, hogy a Fesztivál a Barokk Egerben rendezvényfolyamának részeként megrendezett IV. Erlau Táncfesztivál – az időjárás viszontagságai miatt – záróeseménnyé nemesedett produkciója, a Varró Gabi Fashion Show and Performance különleges élményt nyújt majd a fesztivált rendszeresen látogató és az oda csak egyszer-egyszer betévedő honi és külföldi látogatóknak egyaránt. Ami azonban a Líceum udvarán hétfőn este történt, az minden képzeletet felülmúlt.
Ugyan általában nem vagyunk divatbemutatóra járók, de itt-ott, filmeken, televízióban időről időre láthatjuk a manökeneket, amint végiglejtenek a kifutón, azzal a jellegzetes, csak rájuk jellemző, nekik és a nézőszemeknek kimunkált, mégis természetellenesnek tűnő mozgással. Van csillogás, elegancia, minden, ami kell egy nagy nevű divatdiktátor legújabb kollekciójának a bemutatásához.
A Líceum udvarán ezen az estén azonban valami egészen más, újszerű, a
hagyományos divatbemutatón messze túlmutató, önálló és igazán itteni produkció
született. Önálló, mert önmagában, mint egységes színpadi műalkotás is megállta
a helyét, és itteni, mert az alkotók mind a városhoz kötődnek. Először is Varró
Gabi, aki itt vált igazi ruhatervező, szuverén művésszé, aki a saját, és hétfő
este óta mindenki számára egyértelmű, hogy jó útját járja. És itt vannak azok a
lányok, az Egri Fesztivál Balett táncosai, akik ezen az estén nem csak viselték,
de élettel töltötték meg ruháit. Aztán ott van a rendező-koreográfus Barta Dóra,
aki nem csak egri, de – bár művészi élete elszólította a városból – folyamatosan
jelen van, és itt alkot olyat, amire büszke lehet a megyeszékhely. Mellette
pedig Mirkóczki Zita, aki a folyamatosságot biztosítja ahhoz, hogy tanítványaik
egyenes és felfelé ívelő pályát fussanak, futhassanak be, nem „csak” a tánc
területén, de az életben is. Mindketten, Barta és Mirkóczki úgy nevelik,
nyesegetik a tehetséges fiatalokat, hogy felnőtt, akár művész, akár civil
életükben egyenes tartással bátran menetelhessenek. Mellettük természetesen
mindenki, a fodrász Kormos Krisztián, a sminkes Bóta Emese, a varrónő Molnár
Jutka is helyi erő. Van tehát a városnak olyan ereje, mely egy ilyen, nagy
formátumú, a hagyományoktól eltérő produkció létrehozását ki képes termelni
önmagából.
Mert amit Barta Dóráék kitaláltak, az – a szó legnemesebb
értelmében kihasználva lehetőségeiket – valóban egyedülálló. Hogy a ruhák –
hangulatukban, szabásukban és nem utolsósorban színeikben – a négy évszak
vonulatára készültek, és a táncok hasonlóan követték Vivaldi csodadarabját, még
nem lett volna különleges. Az azonban, hogy ezenfelül igazi, jól átgondolt és
egyéniségekre, öltözékekre komponált „virtigli” divatbemutatót tartottak a
lányok, sőt mindegyik évszakhoz párosult még egy-egy, fantasztikusan sűrűre
fogalmazott táncetüd-kettős, az váratlan és igazi táncszínházi varázzsá emelte a
produkciót. A szervezők azonban nem elégedtek meg enynyivel, színre szólították
a szólókarrierjét most indító énekesnőt, Bedhyt, aki igazi örökzöldek remek
tolmácsolásával erre az amúgy is illat- és színorgiában pompázó csokorra nemes
selyemből szőtt szalagot kötött, így nyújtva át azt a közönségnek.
| |